...

Sziasztok! A blogot befejezem, ne haragudjatok.:/ Indokot nem írok, ha valakit érdekel megkérdezheti a justadiaryspage@gmail.com :)

22.fejezet-Éjszaka

*Kata szemszöge* Miután elaludt lecsúsztattam magamról, betakartam, lekapcsoltam a villanyt, majd nyomtam egy puszit a homlokára, s egy darabig néztem, ahogy alszik, majd engem is elnyomott az álom.
*Ildikó szemszöge* Hajnalban felébredt, majd rá néztem az órára, hajnali 2 óra 37 perc volt rajta. Felültem az ágyban s Katát néztem, szerintem, ha valaki ott lett volna kettőnkön kívül tuti dilisnek hisz. Néztem, ahogyan nyugodtan alszik, s nem érdekli senki és semmi. Végig az járt a fejembe, hogy nem tehetem ezt hisz a diákom meg, hogy szeretem Őt, aztán eszembe jutottak a gyermekeim, s felhívtam a férjem közben pedig kimentem a szobából.
-Szia.
-Szia, Életem, na mi az nem tudsz aludni?-kérdezte nevetve.
-Most ébredtem meg, felkeltettelek?
-Nem fent voltam.-nem láttam, de hallottam a hangjából, hogy mosolyog.
-Anna fent van?
-Megnézem...Igen. Adjam?
-Légy szíves!
-Szia, Anya!-köszönt vidáman.
-Szia, Kincsem! Nem vagy még fáradt?
-Nem az autóban aludtam!-nevetett.-Te Anya miért nem alszol?
-Nem tudok aludni. Bátyád ott van?
-Ő nem jött!
-Hogy mi?-nyíltak tágra a szemeim.
-Anya leteszlek, Apa mondta, hogy aludjunk mindhárman!
-Rendben, puszillak Kicsim!
Felálltam, majd lementem a konyhába, s az járt a fejemben, hogy mi van, ha a fiam mindent látott, gyorsan felmentem megnéztem a szobáját, de üres volt. S mikor kifordultam ott állt velem szembe.
-Szia Dani.-köszöntem enyhén rémülten.
-Szia Anya!-mondta unottan.
-Mióta vagy itthon?
-Most jöttem!-felelt.-Mit kerestél a szobámba?-vonta fel a szemöldökét.
-Ja, én csak..most tudtam meg, hogy nem mentél el Apáddal, s megnéztem, bent vagy e!-mondtam majd nyeltem egyet.-Voltál ma már itthon?-néztem rá, s csak reménykedtem, hogy nem látott semmit. Nem felelt egyből csak gonoszan rám mosolygott.
-Mi van Anya? Mit kellett volna látnom?
-Semmit fiam!-feleltem.
-Tán azt, hogy valahova nagyon csinosan mentél?
-Csak egy megbeszélésre.-mondtam megkönnyebbültem.
-Drága Édesanyám, miért nézel engem hülyének?
-Ezt most, hogy érted Fiam?-rémültem meg.
-Mindent láttam, tudom, hogy jött hozzád egy lány, vacsoráztattok, csókolóztatok és, hogy most a szobádban van! Ezt nem kellett volna látnom?-kérdezte.
-Igen..vagyis nem!-feleltem, aztán megráztam a fejem.-Ne mond el Apádnak, kérlek!
-Mit kapok, ha nem mondom el?
-Amit csak kérsz!-vágtam rá.
-Oh, amit csak kérek..Még gondolkodom rajta!-felelte és a szobájába indult, mire elkaptam a kezét.
-Ígérd meg, hogy nem mondod el Apádnak!
-Rendben, megígérem!-felelte.-De hadd menjek most már aludni!-mondta, s kihúzta kezét fogásomból.-Te is menj aludni, mert szörnyen fogsz kinézni reggel!-nevetett majd bement a szobájába.
Bementem a hálószobába, majd befeküdtem Kata mellé és nyomtam egy puszit a homlokára. Elkezdtem cirógatni, mire fordult egyet.
-Mért nem alszol Picim?-kérdezte fáradt hangon.
-Ne haragudj, nem akartalak felkelteni.-feleltem neki.
-Valami baj van?-nyitotta ki a szemét.-Na Picim, miért sírsz?-kérdezte rémülten.
-Nem sírok én csak..jó de sírok..-fakadtam ki teljesen.-A fiam látott minket csókolozni, sőt mindent. Drágám nem lehetünk együtt, ha a férjem megtudja nekem végem.-szipogtam, majd közelebb bújtam hozzá.
-Ne sírj, kérlek. Megértem! Ha tényleg ezt szeretnéd akkor holnap reggel haza megyek és megpróbállak elfelejteni.-mondta komoly hangon.
-Szeretlek!-csókoltam meg.-Jobban mint a férjemet, de nekem ő és a gyerekeim a biztos pontok az életemben, te viszont még gyerek vagy.-sírtam tovább.
-Szeretlek én is, és pont ezért elfogadom, hogy így döntesz. De most már tényleg ne sírj.-mondta már sokkal szomorúbban.-Aludj Kicsim. Jó éjszakát!-mondta és még közelebb húzott magához, én pedig kiélveztem hogy most töltöm az utolsó éjszakát a karjai közt.

21.fejezet-Vele

*Ildikó szemszöge*
Órán folyamatosan mosolyogtam alig vártam már a délutánt. Alig tudtam elképzelni, hogy délután találkozunk, hogy megint együtt alszunk!
-Tanárnő!-szólt Cinti.
-Igen Cinti?
-Az ott nem 25% ?-félénken kérdezte
-De..ne haragudjatok, már előrébb jártam!-nevetve mondtam. Mire Kata elkezdet nevetni!
-Mi ilyen vicces kishölgy?-érdeklődve kérdeztem, természetesen mosolyogva.
-Semmi!-megszepenve felelte
-Hát ha semmi akkor gyere és old meg ezt a feladatot!
Ki jött a táblához, és nem igazán örült, hogy ott kellett dolgoznia! Megcsinálta a feladatot, majd rám nézett!
-Rendben 5-ös!-mosolyogtam rá-Leülhetsz!
Visszament a helyére és adott egy pacsit Marcinak.
-Márton esetleg Te is szeretnél felelni!
-Nem én, Tanárnő!-vágta rá.
Kicsöngettek óráról és oda jött hozzám Kata, mikor már mindenki kiment.
-Akkor este!-mosolygott s nyomott egy puszit az arcomra.
-Rendben.-vigyorogtam, s néztem, ahogy kimegy a teremből. Mire megcsörrent a mobilom, a férjem volt.
-Szia Drágám.
-Szia.-köszöntem neki
-Akkor biztos nem jösz velünk?-kérdezte századjára.
-Tutti!-feleltem
-Rendben Cicám. Jövő héten találkozunk! Csók!-köszönt el.
-Rendben. Szia! Puszilom a Gyerekeket!-tettem hozzá.
Nagyon örültem, hogy nem lesz otthon senki és, hogy az egész lakás a mienk. Alig vártam az estét! Olyan nehezen telt az idő, hogy azt hittem sose érek már haza! Elmentem boltba, bevásároltam estére,megfőztem, kicsinosítottam a lakást aztán elmentem fürdeni, felöltöztem valami csinosba és gyertyákat gyújtottam. Nem sokkal később csöngettek! Kinyítottam az ajtót, s ott állt csinosan, gyönyörűen felöltőzve!
-Szia Kicsim!-köszöntem mosolyogva.
-Jó estét Tanárnő!-mosolygott rám.
-Gyere be!
-Köszönöm!-mondta, s belépett.-Ez a ház még mindig, olyan gyönyörű, mint, ahogy emlékeztem.-jegyezte meg, mire elmosolyodtam. Majd felém fordult és a kezembe adta az ajándék zacskót, amit eddig észre sem vettem!
-Oh, köszönöm!-mosolyogtam, mire kivette a kezemből a zacskót és letette az asztalra, elkapta a derekam és magához húzott, mire felnevettem!
-Tetszik mi?-kérdezte vigyorogva, mire bólintottam, Ő pedig megcsókolt, s oly rég volt, hogy ezt tette, hogy megfeledkeztem már erről, hogy milyen is vele csókolózni! Kirázott a hideg, olyan jó volt! Majd abbahagyta a 2 perces csókot, ami nekem legaláb 10-nek tünt. Belezúgtam 45 éves létemre két gyerekes anyaként egy lány diákomba, sőt nem egy, hanem A lány diákomba!
-Főztél?-kérdezte.
-Igen. Miért?
-Érzem az illatát.-mondta mosolyogva.
Leültünk vacsorázni, s végig fogtuk egymás kezét.
-Ez csodás volt, nem ettem még, ilyen finomat, köszönöm!-nézett rám teljesen lenyügőzve.
-Nincs mit, szívesen!-mondtam totál vörös fejjel.-Köszönöm!-s adtam egy puszit a szájára. A kanapéhoz mentünk s elkezdtünk egy filmet nézni. Feküdtem az ölében Ő pedig simogatta a fejem. Nő létünkre a film végére mindketten bőgtünk és, amikor egymásra néztünk el kezdtünk nevetni, majd megcsókoltam, majd Ő engem az ölébe ültem s úgy csókolóztunk tovább. Aztán hirtelen mindketten befejeztük.
-Menj zuhanyoz le, aztán én is megyek, de addig elmosogattok, meg kicsit rendet teszek.-mondtam fáradtan.
-Nem elmész Te, én meg ezt megcsinálom!-ellentmodást nem türő hangon mondta.
-De Te vendég vagy!-szóltam rá.
-Nem baj!
-De baj!-néztem rá mérgesen.-Menj zuhanyozni!
-Nem szórakozom veled!-mondta felkapott, majd elindult velem.
-Tegyél le! Kata tegyél le!-hisztiztem a karjaiban.
-Azt szeretnéd?-állt meg.
-Nem!-vigyorogtam.
-Hát akkor mit nyafogsz?-kérdezte, mire hozzá bújtam. Felvitt a fürdőbe, majd behozta a hálóruhám. S már el is kezdtem zuhanyozni. Mikor végeztem lementem hozzá láttam, hogy mosogatt, s mögé léptem.
-Köszönöm!-mondtam miközben átöleltem.
-Nincs mit, Kicsim!-felelte.
-Ezzel a méretemre utalsz?-kérdeztem enyhe sértődést játszva.
-Dehogy!-fordult felém és mikor meglátta, hogy nevetek Ő sem volt már szomorú.-De kis izé vagy!-mondta, s kinyújtotta a nyelvét.
-Na menj fürdeni Édes!-mosolyogtam rá.
Amíg Ő zuhanyzott, eltettem a gyertyákat, leültem a kanapéra s elkezdtem gondolkodni! S ismét ott tartottam, hogy mit akarok én ettől a 15 éves lánytól, hisz gyerekeim, s férjem van! Annyira elgondolkodtam, hogy Kata már leült mellém.
-Szívem, itt vagy?
-Tessék?-néztem rá.
-Megyünk aludni, vagy szeretnél itt maradni?-kérdezte, majd megsímitotta az arcom.
-Igen, persze!-feleltem.
-Akkor menjünk!-mondta, s felkapott, én pedig rá mosolyogtam.
-Nem vagyok nehéz?-érdeklődtem kicsit elpirulva.
-Szerinted, ha nehéz lennél így felkapnálak?-felelt kérdéssel, kérdésemre, majd megcsókolt. Felmentünk az emeletre és 'bedobott' az ágyba, majd rám mászott, s tovább csókolóztunk. Majd fordultunk egyet s én kerültem felüre, végig csókoltam a nyakát, majd ráfeküdtem a mellkasára, Ő pedig cirogatta a hajam, s már 2-3 perc múlva aludtam.

20.fejezet-"Nem gondoltam volna.."

*Ildikó szemszöge*
Reggel felébredtem és elkezdtem gondolkodni, hiányzott. Két és fél hónapja nem beszéltem semmit Katával, se telefonon, se az iskolában csak, ha muszáj volt akkor jött oda hozzám. Ma kezdődik a téli szünet, muszáj lépnem valamit. Elindultam az iskolába, beléptem a bejárati ajtón és megnéztem azt, hogy melyik osztállyal lesz órám.
-Basszus-mondtam ki hangosan
-Mi a baj Ildikó?-kérdezte a kollégám
-Semmi, nem fontos.-feleltem
Elindultam a terem felé és reménykedtem benne, hogy ott van az osztályba, hogy segítsen nekem előpakolni a dolgokat. Persze, nem volt ott letettem a cuccomat, majd pár percre leültem és vártam, hát ha kinyílik az ajtó, de nem történt semmi. Felálltam, majd elindultam az ajtóhoz és bementem a szertárba, kihoztam egy edényt, ami tele volt vízzel vissza mentem a terembe, hogy letegyem, de neki mentem a teremben valakinek és magamra öntöttem az edényt tartalmát.
-Basszus, az ingem.-mondtam s közben felnéztem.-Szia Kicsim!-mosolyogtam, s már el is felejtettem, hogy az előbb még mérges voltam.
-Jó reggelt, Tanárnő!-mondta miközben végig nézett rajtam
-Hogy vagy? Rég beszél...-mondtam mikor kivette az edényt a kezemből, majd elkezdte kigombolni az ingem.-Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy, ezt szabadna.
-Csak gondoltam, hogy leveszem magáról és felveszi a torna felsőm!-mondta mosoly és szájrezzenés nélkül. Hagytam neki, majd felvettem a felsőt.
-Hogy-hogy itt vagy?-próbáltam a szemébe nézni, de kerülte a tekintetem.-Miért nem nézel rám Édes? Rám nézett, de nem volt túl vidám!
-Azt hiszi elfelejtettem? 'Köztünk nem lehet semmi!' , de itt áll és remeg értem, azt várja, hogy megcsókoljam, minden egyes porcikája kíván!
-Ez nem igaz és még mind..-elkezdet a szám felé hajolni, majd apró puszit lehelt rá.-Mért vagy ilyen?
-Ön, dehogy akarja a csókomat, s Ön ugyan így nem is szerelmes belém!-huncutul rám nézett-Nem gondoltam volna, hogy valaha is belém szeret!-olyan vidáman mondta, s mosolygott, ahogy ebbe a két és fél hónapban nem láttam, teljesen örültem neki.
-Örülök, hogy végre mosolyogsz .. rám.- néztem rá komolyan.
-De ez nem jelenti, hogy bármit is elfelejtettem!
-Tán, azt hiszed én elfelejtettem, hogy, azt mondtad csak megjátszottam, hogy szeretlek, hogy kiabáltál velem, és, ezt a két és fél hónapot, hogy átnéztél rajtam, hogy semmibe vettél, hogy reggelente még, azt se mondtad, hogy 'Jó reggelt!'.-szinte sírtam már, mikor átölelt.
-Sajnálom!-még mindig átölelt-Jó reggelt!-tolt el magától s rám mosolygott.-Szeretlek!-s ezzel a szóval és mondattal letegezett, mire kitágultak a szemeim.-Sajnálom, de hülyén hangzana, ha, azt mondtam volna, hogy: 'Szeretem, Önt!'-mosolygott.
-Én is Szeretlek, Kicsim!-mosolyogtam rá!
-Mit tervez mára?-aranyosan tágra nyílt szemekkel várta a válaszom
.-Várok valakit!-mondtam mosolyogva
-Oh, értem-szomorodott el.
-Te kis buta, téged várlak!-mondtam, mire újra mosolygott.-Át jössz negyed hat körül, vagy elmenjek érted?
-Át megyek!-mosolygott még mindig
-Rendben várlak.-mondtam, arcon pusziltam és azzal becsengettek!

19.fejezet-Randevú

*Ildikó tanárnő gondolatai*
Ez nagyon mélyen megérintett, amikor azt mondta, hogy csak eljátszom, hogy szeretem. Nem tudom mit teszek, de el kell felejtenem Katát.



*Kata szemszöge*
Amikor elindultam tőle tudtam, hogy bele tapostam a lelkébe, de ott az én úgy éreztem, hogy úgy van.
Elindultam haza, mire elkezdet csörögni a telefonom. Nem írt ki nevet, felvettem.
-Gyere vissza. Kérlek.-hallottam hangját
-Miért?-kérdeztem
-Szükségem van rád. Veled akarok lenni.-mondta
-Nem. Igaza volt semmi nem lehet köztünk.-mondtam komolyan.
Nem szólt bele a telefonba csak letette.



*Ildikó tanárnő szemszöge*
Magam sem tudtam miért, de felhívtam. Szükségem van rá. Sose gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz. Senki nem mondta, hogy a szerelem ennyire tud fájni. Hideg volt és úgy mondta, mintha már nem érezne irántam semmit. Nem bírom.-gondoltam magamban és újra zokogni kezdtem.



*Marci szemszöge*
Hívhatna már Kata.-gondoltam, s megcsörrent a mobilom.
-Szia Csajszi.-szóltam bele
-Szia.-mondta
-Na van kedved jönni?-kérdeztem
-Van.-felelt
-Mikor menjek érted?
-Majd hívlak.-felelt
-Rendben. Szia.
Letettem a telefont és előkészítettem a ruhámat, majd lementem.
-Mama, elmehetnék egy barátnőmmel?-kérdeztem
-Persze Kicsi Szívem.-mondta Mami
-Na mi az összejön a dolog Katával?-kérdezte Noémi
-Remélem-feleltem
-Az a kislány, akiről állandóan áradozol?-kérdezte nagyapa
-Nem is állandóan.-mondtam zavartan
-De.-feleltek mindhárman egyszerre.
Felmentem a fürdőbe megfürödtem, fogat mostam, beállítottam a hajam, felöltöztem és vártam, amíg Kata hív addig viszont zenét hallgattam és Facebookoztam.



*Kata szemszöge*
Haza értem, Anyu épp a konyhába főzött.
-Szia Anyu.-köszöntem
-Szerbusz Kincsem.-mondta
-Megyek készülődni.-szóltam neki viruló arccal
-Hova mész?-kérdezte csodálkozva-Hisz most értél haza.
-Randim lesz Marcival.-mondtam elpirulva
-Gratulálok Kincsem, na akkor menj.-mondta
Felmentem a szobámba és elő akartam készíteni a ruhámat, de nem tudtam, hogy hova megyünk nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Írtam sms-t Marcinak: "Szia.:) Hova megyünk?"-kérdeztem. Nem sokkal később jött a válasz: "Azt nem mondom el.;) De csinosan öltözködj.♥"
Előkészítettem egy egybe ruhát és elmentem fürdeni. Miután végeztem, megszárítottam a hajam, aztán begöndörítettem és felöltöztem. Felhívtam Marcit és közben lementem.
-Szia indulok.-mondta
-Rendben-feleltem
Beértem a konyhába és Anyu leejtette a kést a kezéből.
-Mi a baj Anyu?-kérdeztem ijedten
-Gyönyörű vagy kislányom.-mondta majd megölelt.
-Köszönöm.-mondtam meghatódva
Nem sokkal később csöngetek és mentem ajtót nyitni.
-Szia Cs..-mondta, majd elakadt a szava
-Szia.-mondtam és elkezdtem nevetni
-Meseszép vagy.-mondta
-Köszönöm.-mondtam elpirulva.-Mehetünk?-kérdeztem
-Egy pillanat-felelt és bejött.
-Jó estét-köszönt Anyunak
-Szerbusz.-mondta Anya
-Körülbelül nyolckor haza kísérem, ha pedig késnénk Kata mindképpen felhívja Önt.-mondta mosolyogva és illedelmesen Anyunak.
-Rendben. Érezzétek jól magatokat.-mondta
Elköszöntünk, aztán kiléptünk az ajtón és egy autó parkolt a házunk előtt. Marci a kocsi fele vezetett majd kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltunk a sofőr hátra szólt, hogy kapcsoljuk be az övünket, majd elindultunk.
-Örülök, hogy eljöttél.-mondta, majd megcsókolt, amit viszonoztam
-Szeretlek-mondtam, mélyen szemébe nézve
-Komolyan mondod?-kérdezte boldogan
-Igen-feleltem, majd megcsókoltam
Nem sokkal később.
-Megérkeztünk-mondta a sofőr
-Köszönjük-felelt Marci, majd kiszállt a kocsiból odajött a másik ajtóhoz és kinyitotta nekem.
-Köszönöm-mondtam-Étterembe hoztál?! De aranyos vagy.-mondtam neki, majd megcsókoltam.
-Igen, menjünk be.-mondta és kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszi-mondtam
Odaléptünk a pulthoz.
-Jó estét. Asztalt szeretnénk két személyre.-mondta Marci
-Erre-felelte a hölgy
Marci kihúzta a székem, majd mikor leültünk oda hozták az étlapot.
-Mit szeretnél enni?-kérdezte
-Nekem mindegy.-feleltem
-Rendben. Akkor két spagetti lesz, két pohár kóla. Desszertet pedig még átgondoljuk. Köszönjük.-megdöbbentett, hogy Marci ilyen is tudd lenni.
Kihozták, amit kértünk és evés közben beszélgettünk.
-Van kedved vacsora után lemenni a folyópartra?-kérdezte, mire bólintottam
-Uram eldöntötték, hogy milyen desszertet fogyasztanak?-kérdezte a pincér
-Igen. Palacsintát kérünk.-mondta
Hamar kihozták, mikor megettük Marci fizetett, aztán beszálltunk az autóba és lementünk a folyópartra. Megálltunk a víz mellett, elég rosszul telt a délutánom, de az, hogy Marcival voltam elterelte minden gondolatom.
-Örülök, hogy itt vagy.-mondta-Remélem most nem jön az Ofő.-mondta
-Ne beszéljünk róla, kérlek.-szóltam rá
-Rendben.-mondta, mire megcsókolt, amit viszonoztam.
-Csajszi, lennél a barátnőm?-kérdezte Marci
-Marci én erre nem vagyok kész.-feleltem
-Rendben.-mondta, mire megcsókoltam, mit viszonzott.-Tegnap miről akart beszélni veled az Ofő?-kérdezte, mire először nem tudtam mit mondani.
-Csak a versenyről, de nem akarok róla beszélni.-feleltem
-Értem.-nézett rám furcsán utána pedig órájára.-Na gyere.-szólt
Beszálltunk az autóba és hazavitt. A kapu előtt álltunk.
-Remélem, majd egyszer a barátnős kérdésemre az lesz a válaszod, hogy igen.-mondta, majd megcsókolt.
Rámosolyogtam, megsimítottam az arcát és adtam neki egy búcsú csókot. Aztán bementem a lakásba elmeséltem Anyunak, hogy hogy éreztem magam, majd lefürödtem és mentem aludni.

18.fejezet-Ébredés

Reggel hamarabb ébredtem, mint Ő. Felém fordulva aludt, úgy hogy átöleltük egymást. S néztem, ahogy alszik, majd egyszer csak felébredt.
-Jó reggelt-mondtam neki
-Neked is Szívem-mondta kómás hangon, majd megcsókolt.
Kicsit még feküdtünk az ágyban, majd lementünk a konyhába Ő pedig elkezdet enni.
-Kicsit sokat ittam az este-mondta
-Egy csöppet.-feleltem nevetve
-De mindenre emlékszem és semmit nem bántam meg, amit mondtam és tettem.
Nem tudtam mit mondani erre, válaszul csak adtam neki egy csókot, Ő pedig viszonozta.
-Megettem, aztán felmegyünk, rendben?-kérdezte
-Jól van-feleltem
-Kérsz?
-Köszönöm nem, egyen csak.-mondtam neki, s néztem, ahogyan eszik
-Most nézni fogsz végig?-kérdezte
-Miért mit nézek?-kérdeztem vissza-Nézném a lakást, de ha itt ül egy ilyen gyönyörűség és elvonja a tekintettem akkor nem tudok mást nézni-mondtam neki
-Nem hallottam még ilyen aranyos udvarlást, soha-mondta meghatódva.
-Örülök, hogy sikerült ilyen szépet mondani.-mosolyodtam el és megöleltem, majd nyakon csókoltam, mire Ő egy aprót nyögött, majd nevetve elhajoltam nyakától.
-Na most min nevetsz?-kérdezte
-Csak olyan aranyosan nyögött-mondtam neki, még mindig nevetve
-Igen?-kérdezte-Én nem hallottam rendesen.-mondta
-Nem hallotta?-kérdeztem és ismét nyakához hajoltam és csókokat leheltem rá.
Apró nyögésekkel díjazta igyekezetemet, majd felemelte fejemet és gyengéden elkezdtünk csókolóztunk.
-Menjünk fel-mondta, mikor egy kis levegőhöz engedett, majd ismét számhoz tapasztotta övét. Felmentünk az emeletre be a hálószobába, rá löktem a francia ágyra majd rá másztam, s elkezdtem nyakát csókolgatni. Aztán fordított a helyzeten és Ő került felülre, majd elhajolt számtól és rám ült.
-Sajnálom, ha tegnap túlságosan nyomultam rád.-mondta
-Semmi gond.-feleltem neki és kezemet derekára helyeztem-Tényleg nem bánt meg semmit?-kérdeztem
-Tényleg-mondta
-Még azt sem, hogy azt mondta, hogy 'Szeretlek'?
-Még azt sem-mondta elég komolyan majd számhoz hajolt és megcsókolt
-Férje és a gyerekei, hogy-hogy nem voltak itthon tegnap este?-kérdeztem
-Elutaztak-felelt ajkába harapva
-Értem.
-Lenne kedved valamilyen filmet nézni velem, vagy valamit csinálni? Vagy inkább haza vigyelek?-kérdezte
-Lenne kedvem-mosolyogtam rá-De előtte felkellene hívnom Anyukámat-mondtam neki.
-Rendben Édesem-mosolygott
Elővettem a telefonom és elkezdtem Anyut hívni.
-Szia Anyu
-Szia Kincsem. Ma sem jössz?-kérdezte
-De, de még itt maradnék ha nem baj?-tettem fel a kérdést
-Csak akkor maradhatsz, ha elmondod, hogy hol vagy és kinél-mondta a feltételeit
-Azt nem tudom, hogy milyen utcában, mert nem kérdeztem és az..-nyeltem egyet-Ofőnél vagyok.-nyögtem ki végül
-Mit keresel a tanárnődnél?-kérdezte
-Átadom neki a telefont-mondtam neki
-Jó napot.-köszönt bele a tanárnő

*Ildikó tanárnő szemszöge*
-Jó napot tanárnő-köszönt vissza Kata édesanya
-Tegnap a folyóparton össze futottam Katával, aki egy osztálytársával volt ott és beszélni szeretem volna vele és nagyon elment az idő, Ő pedig felajánlotta, hogy haza kísér, amit én nem utasítottam vissza. Amikor már itt voltunk a ház előtt behívtam egy teára és elbeszélgettük az időt. 11 órakor néztem az órámra és azt mondtam neki, hogy ne menjen haza, hanem maradjon itt.-hadartam neki
-Rendben. Elnézést kérek, amiért zavart a lányom magánál.-mondta zavartan
-Nem zavart. Jól éreztük magunkat.-mondtam, miközben Katára mosolyogtam
-Értem.Mikor menjek érte-kérdezte
-Nem kell, haza viszem-mondtam
-Köszönöm, akkor viszlát.-mondta és azzal letette
Leszálltam Katáról, majd odaadtam kezébe a telefonját.
-Valami baj van?-kérdezte szomorúan
-Nincs Kicsim-mosolyodtam
-Látom Önön-mondta
-Jól vagyok-hazudtam neki és magamra erőltettem egy mosolyt

*Ildikó tanárnő gondolatai*
Amikor Kata édesanyával beszéltem eszembe jutott, hogy egy kislánnyal töltöttem az estét, csókolóztam és aludtam el. Őszintén szégyenlem magam és sírni tudnék, de erőt kell vennem magamon, hogy eltudjam neki mondani.

*Ildikó tanárnő szemszöge*
-Tanárnő!-szólt Kata, és közben kappálozott
-Igen?-kérdeztem
-Azt kérdeztem, hogy 'Van kedve nézni valamit?', de elbambult-mondta nevetve
-Sajnálom. Persze van, de előtte sze..-mondtam volna, de meg csörren a telefonja
-Elnézést-mondta, s felvette

*Kata szemszöge*
-Szia Marci-szóltam boldogan a telefonba
-Szia Csajszi-köszönt vissza-Mit tervezel mára?-kérdezte
-Még nem tudom-feleltem neki
-Nincs kedved eljönni velem valamerre?-kérdezte zavartan
-Hány óra körül?-kérdeztem
-Fél öt-felelt
-Nem tudom. Még átgondolom.
-Majd hívj fel. Puszi..vagy is szia Csajszi-mondta
-Szia-mondtam mosolyogva

*Ildikó tanárnő szemszöge*
-Na mi az?-kérdeztem
-Elhívott sétálni.--mondta viruló fejjel.
-Randira hívott-javítottam ki
-Igen-mondta teljesen elpirulva. Ott éreztem azt, hogy meg kell, hogy bántsam valahogyan, hogy eltaszítsam magamtól, mert nem akarok közéjük állni.
-Értem. Elmész?-kérdeztem
-Még nem tudom.-felelte-Mit szeretett volna mondani, mielőtt megcsörrent a telefonom.
-Menjünk le, ott kényelmesebb lesz.
Miközben lementünk összeszedtem a gondolataimat és minden erőmet, hogy ne sírjam majd el magam. Leültünk a kanapéra Ő pedig érdeklődve pillantott rám.
-Elmesélek most neked egy történetet.-mondtam neki
-Rendben-felelte
-Réges-régen volt egy lány, aki beleszeretett egy nála idősebb hölgybe. A hölgynek nagyon szimpatikus volt a lány és egy nap találkoztak egy parkban. Öhm..A parkban a lány elmondta a tanár..vagyis a hölgynek, hogy mit érez iránta, amitől a nő meg ijedt...
-Várjon ezzel mit akar nekem mondani?-kérdezte félbe szakítva engem
-Azt Kicsim-mondtam megsimítva arcát-Ezt így nem csinálhatjuk..Még is csak a tanárnőd vagyok..
-Szóval azt akarja velem közölni, hogy megbánta..-mondta volna, de nem tudtam végig hallgatni szavait és megcsókoltam.-Most akkor mi van?-kérdezte, mikor eltolt magától.
-Érts meg kérlek. Gondolj bele az én helyzetembe. Tanár vagyok és hogy egy diákommal töltöttem az éjszakát, nem igazán jó dolog.-mondtam
-Tudtommal nem én hívattam be magam és nem én kértem, hogy igya le magát a sárga földig-kezdet el velem kiabálni, ami nagyon rosszul esett
-Ne kiabálj velem Kata, mert én is normálisan beszéltem-mondtam neki
-Azok után, hogy Ön eljátssza itt, hogy mennyire szeret, meg, hogy nem bánt meg semmit, beszéljek magával normálisan-kiabált még mindig, mire megpofoztam.
-Sose bántottak még így meg. Takarodj innen nem akarlak soha többet látni.-üvöltöttem zokogva, mire nagyon megijedt.
-Sajnálom én nem..-mondta volna, mire dühösen rá néztem
-Menj innen Kata. Nem érdekel-mondtam a sírástól fuldokolva.
-Rendben-mondta majd elindult. Tovább zokogtam, mikor Ő oda hajolt arcomhoz és megpuszilt.
-Nem akartam megbántani.-mondta, mire én megcsókoltam tudtam, hogy nem kellett volna, de nem bírtam ki.
-Szeretem Önt.-mondta, majd megsimította az arcomat és elment.
-Kata.-szóltam utána, mire vissza fordult-Sok sikert.-mondtam
-Köszönöm.-mondta, majd kiment az ajtón és ott hagyott a gondolataimmal és érzéseimmel.

17.fejezet-Illuminált állapotban

Ennyire nem tetszik a blog?:o Mert, ha így van akkor abba, hagyom az írását. Elhiszem, hogy valakinek nem az ízlés világa, de, akik eddig olvasták, azok ne hagyják abba:)

Bementünk a lakásba és leültünk a kanapéra, míg főtt a tea.
-Megharagszol rám, ha én nem teát iszom?-kérdezte
-Miért haragudnék meg?-kérdeztem vissza
-Nem tudom-felelt nevetve-Mindjárt jövők-mondta
Miközben Ő elment én körbe néztem és lezártam a teát, meglepetten néztem rá mikor jött egy...üveg borral a kezében.
-Az minek?-kérdeztem
-Inni.-mondta egyértelműen
-Ugye előtte enni is szeretne?-kérdeztem
-Nem-felelt
-De nem az egészet akarja meg inni, igaz?-kérdeztem
-Örülnék, ha nem kérnél számon, mert az én dolgom, hogy mit csinálok.-mondta
-Elnézést-mondtam neki
-Semmi baj-felelt, s arcon puszilt-Töltök neked teát-mondta
-Köszönöm-feleltem
Oda adta a bögrét, majd magának ki töltötte a vörösbort. Leült mellém a boros üveget az asztalra tette, a poharat pedig a kezében tartotta.
-Azt mind megakarja inni?-kérdeztem aggódva
-Nem kell aggódnod az én dolgom.-mondta elég bunkón
-Jó-feleltem
Megitta az első pohárral és töltött még egyet. Kicsit már spicces volt, de nem érdekelte nagyon. Rám mosolygott.
-Mi az?-kérdeztem
-Semmi-mondta nevetve majd nyomott az arcomra egy vörösboros puszit.
-Ne csinálja ezt.-mondtam neki, mire elnevette magát
Már a negyedik pohár bornál tartott és elég részeg volt.
-Kicsi szívem én úgy szeretlek-mondta
-Én is szerettem Önt-feleltem neki
Letette a poharat, felállt, majd beleült az ölembe úgy, hogy velem szembe legyen, majdnem ledőlt rólam, mire megfogtam a derekát, erre elkezdet nevetni.
-Lehet, hogy egy ici-picit berúgtam.-mondta nevetve
-Biztos.-mondtam neki
-Na, de azért annyira nem-mondta majd megsimította az arcomat.
-Tudja kicsit túlzásba vitt..-mondtam, mire ujját szám elé tette.
-Ssss.-mondta, elvettem számtól ujját oda hajolt hozzám és megcsókolt. 
Nagyon éreztem a bor izét és inkább eltoltam magamtól.
-Mi a baj édesem?-kérdezte
-Semmi.-feleltem
-Na hát akkor-mondta és megcsókolt ismét, beletúrtam hajába és viszonoztam.
-Látod, mennyivel élvezetesebb, ha visszacsókolsz.-mondta majd ismét megcsókolt.
-Mennyi az idő?-kérdeztem, mikor hagyott levegőhöz jutni
-Tizenegy óra lesz.-mondta
-Mennyi?-kérdeztem vissza
-Tizenegy-felelte újra
-Mutasd csak azt az órát-szóltam neki és észre se vette, hogy letegeztem-Hogy elszaladt az idő..Haza kell mennem. Biztos Anyu is már keresett.-hadartam, mire megcsókolt
-Nem kell haza menned-mondta, s ajkába harapott.
-Miért akkor hova menjek?-kérdeztem értetlenkedve
-Itt alszol nálam, velem.-mondta
-Igen?-kérdeztem meglepetten
-Igen.-mondta furcsa mosollyal
-Felhívom Anyut gyorsan.-mondtam neki
-Rendben édesem-mondta, s megcsókolt
Elkezdtem hívni Anyut, aki nem sokára fel is vette.
-Hol a francban vagy?-kérdezte idegesen
-Jó helyen nyugi, majd csak reggel megyek, bocsi, hogy nem szóltam, de elment az idő és észre sem vettem.-mondtam neki
-Jól van, de kinél vagy?-kérdezte
-T ssé A a nem h ll r ssz....-játszottam el, mintha szakadozna a vonal
Mikor letettem rá néztem a tanárnőre, aki még mindig az ölemben ült, s végig simítottam az oldalát, mire elmosolyodott.
-El kell mennem zuhanyozni-mondta
-Nem fog elcsúszni a zuhanyzóbban?-kérdeztem
-De lehet-felelt-Segítesz meg zuhanyozni?-kérdezte ajkába harapva
-Nem-feleltem
-De miért?
-Mert nem használom ki azt, hogy ittas.-feleltem
-Na gyere-mondta felállt rólam és elkezdet húzni a lépcső felé, majd neki nyomott a korlátnak és elkezdett velem hevesen csókolózni  aztán hirtelen megfogta a kezem és "felhúzott" a lépcsőn.
-Erre-mondta, s a fürdő felé húzott. A becsukott fürdő ajtónak nyomtam, s úgy csókolóztunk tovább.
-Szeretlek-mondta, s eszembe jutott, hogy Ő még is csak részeg és abba hagytam vele a csókolózást.
-Az alkohol beszél Önből-mondtam neki
-Ez nem igaz-felelt
-De igaz-mondtam, s megsimítottam az arcát.
-Bent maradsz, amíg zuhanyzok?-kérdezte
-Bent-mondtam
Amíg levetkőzött elfordultam, s mikor beszállt a kabinba vissza fordultam, közben beszélgettünk majd mikor kijött megint megfordultam.
-Na menj te is zuhanyozz le-szólt, s már kicsit tisztább volt a tekintette, majd megcsókolt
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem és bementem a hálószobába Ő már aludt, betakartam adtam neki a homlokára egy puszit befeküdtem mellé, majd nem sokkal később én is elaludtam.

16.fejezet-Vallomás

3 Komment és kövi rész.:)

-Jó napot-köszöntem
-Nem hiszem el-hallottam Marcitól
-Kata beszélhetnék veled?-kérdezte
Ránéztem Marcira csak bólintott egyet.
-Na én megyek Csajszi-mondta Marci és megcsókolt, természetesen viszonoztam bár nagyon kellemetlenül ért

*Ildikó tanárnő gondolatai*
Pofon tudtam volna vágna ezt a fiút, amikor megcsókolta Katát, de türtösztettnem kell magam, hisz mégis tanár vagyok

*Kata szemszöge*
Marci elindult és nem szólt semmit a tanárnő.
-Mit szeretne?-kérdeztem
-Ami ma történt a tanáriba, azt te hogy gondoltad?-kérdezte
-Ezt nem értem.-mondtam
-Komolyan vagy csak a pillanat műve volt?-tette fel újra a kérdést
-Nem tudom-feleltem
-Kérlek szépen ne hazudj-mondta miközben maga felé fordított-Az ember csak úgy nem csókolja meg a másikat.
-Komolyan-feleltem neki
-Egésznap ez a dolog jár a fejemben és nagyon rosszul esett, amikor nem köszöntél, s mikor csókolozni látalak ezzel..a fiúval.-mondta, s szavai nagyon komolyanak tüntek.
-Féltékeny volt?-kérdeztem
-Nem voltam féltékeny-mondta
-De az volt.
-De nem.
-Tuti, hogy az volt-mondtam neki
-Lehet-felelt-De miért csókoloztál vele?-kérdezte
-Marcival..Nem tudom.
-Szóval szédíted Őt, s mellette engem is.-mondta
-Nem
-Sajnálom, de én ebből a játékből kimaradnék.-mondta
-De nem játszok, se Önnel, sem Marcival.-mondtam
-Akkor is ki szeretnék maradni belőle.
-Rendben-mondtam mélyen szemébe nézve
-Lenne valami ok arra, hogy részt vegyek benne?-kérdezte
Nem feleltem neki csak szemét néztem.
-Ha van se fogom megtudni.-mondta és fordult volna meg, mikor megfogtam kezét és magamhoz húztam, meglepetten nézett rám.
-Szeretem Önt!-mondtam ki őszintén, s azt hiszem megkönnyebültem.
Nem kaptam választ, csak nézett gyönyörű szemeivel. Néztem rá, majd megcsókoltam, válaszul kaptam egy pofont, ami kicsit meglepett, de hát van ilyen.
-Ezt hogy gondoltad? Azt hiszed, hogy annyit mondasz, hogy 'Szeretlek' s meg oldasz mindent.
-Mi rosszat tettem?-kérdeztem
-Mi rosszat..Ott hagytál a tanáriba minden magyarázat nélkül, később nem köszönsz, aztán azt láttam, hogy mással csók...-nem tudta végig mondani, mert számmal befogtam az ővét, mire ellökött magától, s elbotlodtam, majd másodpercek múlva a homokban találtam magam, mire kinevettem magam.
-Jól vagy?-kérdezte, ijedt hangon miközben lehajolt hozzám.
-Meg vagyok-feleltem
-Sajnálom, nem akartalak fellökni-mondta
-Semmi gond-feleltem
-Na gyere-mondta, s nyújtotta a kezét, hogy segít felállni, megfogtam kezét és lerántottam, mire elkezdett nevetni. Megsímitottam az arcát, mire abba hagyta a nevetést.
-Nem-mondta és felállt, majd én is felálltam.
-Mire mondta, hogy nem?-kérdeztem
-Láttam a szemedbe, hogy megcsókolnál és előre szóltam, hogy nem-mondta
-Értem.-mondtam szomorúan
-Elindulok haza-mondta
-Haza kísérhetem?-kérdeztem
-Megköszöném-felelte, mire elmosolyodtam
Elindultunk és miközben beszélgettünk megfogtam a kezét, mire rám nézett.
-Miért csinálod ezt?-kérdezte, de a kezemet nem engedte el
-Mert Szeretem Önt.-mondtam neki
-De megkell értened, hogy köztünk nem lehet az ég világon semmi, de semmi.-mondta
-Rendben.-mondtam, s elengedtem kezét
Sétáltunk fél órán keresztül a folyópartól mire elértünk hozzájuk.
-Köszönöm, hogy haza kísértél, édes gesztus volt-mondta mosolyogva, megsimította az arcom, majd homlokon puszilt
-Nagyon szívesen.-mondtam
-Ne légy szomorú, amiért azt mondtam, hogy nem lehet köztünk semmi.-mondta
-Ez nekem nem megy-mondtam neki
-Majd lesz valaki, akit ugyan így fogsz szertni, mint engem, sőt már lehet, hogy van is..-mondta halkan
-Marcira gondol?-kérdeztem
-Igen-mondta
-Marcit nem szeretem úgy, mint Önt.-mondtam neki őszintén
-Akkor miért csinálod ezt vele?-kérdezte csodálkozva
-Mert szeretem, de nem úgy, mint Önt. Nem verem át őt sem.-feleltem
-Értem.-mondta-Bejösz egy pohár teára?-kérdezte
-Ha már nincs elege belőlem, és ha persze nem zavarok szívesen bemegyek.-mondta
-Nem zavarsz.-mondta mosolyogva-Nincs itthon senki, akit zavarnál.-tette hozzá

15.fejezet-A folyóparton

Hoztam egy rövid részt, ha szeretnétek a folytatást, akkor kommenteljetek.:)

Elindultam a folyópart felé eszembe jutott minden, ami történt. Aztán egyszer csak megláttam a parton Marcit. Mögé léptem és befogtam a szemét. Le szedte kezemet szeméről.
-Szia-mondtam és megakartam ölelni
-Mit akarsz?-kérdezte
-Megbeszélni veled ezt az egész csókos dolgot.-feleltem
-Aha-mondta
-Nagyon sajnálom, nem akartalak megbántani. Szükségem van rád, mint barátra.-mondtam neki
-Nem érdekel. Tudod Kata..
-Csajszi*-mondtam, hogy kijavítsam, mire elmosolyodott
-Tudod Csajszi-emelte ki-Amikor megcsókoltalak és te viszonoztad, azt éreztem, hogy szeretsz, ha az hülye Ofő nem jelenik meg és nem teszi tönkre azt a pillanatot még azt is megkérdeztem volna, hogy lennél e a barátnőm.
-Sajnálom-simítottam meg az arcát, mire Ő el húzta fejét.
-Ne csináld ezt.-mondta-Elakarlak felejteni.
Elmosolyodtam és megöleltem, vissza ölelt.
-Nagyon szeretlek Csajszi.-mondta, s bele nézett mélyen a szemembe
Rá néztem, tudtam, hogy nem szabadna, de úgy éreztem, hogy megkell tennem, s megcsókoltam.
-Ezt miért csináltad?-kérdezte, miközben eltolt magától
-Mert úgy éreztem, hogy megkell tegyem.-mondtam
Bólintott egyet, majd megcsókolt.
-Haragszol rám nagyon?-kérdeztem
-Nem tudnék haragudni rád.-mondta, nagyon komolyan
Elindultunk a parton, beszélgettünk és leültünk a homokba. Marci átkarolta a derekam én pedig rádöltem a vállára. Arcon pusziltam, mire elnevette magát.
-Na mi az?-kérdeztem
-Semmi-felelt
-Elkell mondjak valamit.-mondta
-Mond-mosolyodtam el
-A suli elejétől fogva szerelmes vagyok beléd.-mondta, kicsit zavartan
-Komolyan mondod?-kérdeztem
-Igen-felelt
-Szeretlek-mondta
Belenéztem szemébe, nem válaszoltam csak elmosolyodtam.
-Gyönyörűek a szemeid-mondta
-Anyukádék vattacukor gyárosok voltak, hogy ilyen éde fiúk született?-kérdeztem
-Nem voltak azok-mondta szomorúan
-Mi rosszat mondtam?-kérdeztem
-A szüleim meghaltak-mondta
-Résztvéttem, nagyon sajnálom nem tudtam és nem ross...-mondtam volna tovább, de Ő szájával befogta az enyimet.
-Tudom, hogy nem tudtad.-mondta, s újra megcsókolt, megsimítottam az arcát és úgy csókoltam neki vissza.
-Szerbusztok-hallottam az Ofő hangját

Ez NEM a 15.fejezet-Marci

Kommentbe válaszoljatok a kérdéseimre:)

Sziasztok:)
A nevem: Kővári Márton.
Életkorom: 14
Szüleim: Kővári Gábor és Kőváriné Szabó Éva
Testvérem: Kővári Noémi
Hobbi: Barátokkal lógni, Focizás
1998.november.25-én születem. Van egy húgom  aki velem jár egy osztályba, az Ő neve Kővári Noémi. Nem valami egyszerű az életem, mikor 5 éves voltam Anyu terhes volt a kisöcsémmel, s mikor szült Ő és a kisbaba is belehaltak a szülésbe/születésbe. 5 éves fejjel az ember még az sem tudja mi az a halál, de nekem már akkor meg kellett tapasztalnom azt az érzést, hogy milyen elveszíteni az édesanyámat. Apu alkoholba fojtotta bánatát, ami miatt a húgommal a nagymamáméknál laktunk. Édesapám, mikor 13 éves voltam autó balesetet szenvedett. Olyan súlyosan megsérült, hogy már nem tudták megmenteni. Depressziós lettem, nem akartam élni, már se édesanyám, se édesapám nem volt, de erősnek kellett maradnom, hogy a húgom ne lássa rajtam és tartanom kellett benne a lelket.Sose volt igazi gyerek korom, de talán nem is bánnom... Mikor elkezdődik a gimnázium és megismerem Katát nagyon megkedvelem és mondhatom azt is, hogy számomra szerelem volt első látásra, de Kata nem szerelmes belém, neki más tetszik. Nagyon sokat szenvedek miatta, de majd ezt olvashatjátok is. Sokszor kiállok mellette ha történik valami. Imádok a barátaimmal lenni és focizni. Az osztály focicsapatának a kapitánya vagyok.
Külsőre: Magas vagyok, barna hajam és mogyoró barna szemem van.
Belsőre: Elég érzékeny vagyok, de ezt próbálom takarni, ha valakiben már csalódtam utána nagyon nehezen tudok benne újra megbízni vagy hinni neki. Nem tudok haragudni arra az emberre, akit szeretek. Nagyon romantikus alkat vagyok.

Szerintetek össze jövök Katával? Ki kedvel? Jó páros lennénk?

Remélem nagyon szimpatikus vagyok.:) Üdv: Marci;)