20.fejezet-"Nem gondoltam volna.."

*Ildikó szemszöge*
Reggel felébredtem és elkezdtem gondolkodni, hiányzott. Két és fél hónapja nem beszéltem semmit Katával, se telefonon, se az iskolában csak, ha muszáj volt akkor jött oda hozzám. Ma kezdődik a téli szünet, muszáj lépnem valamit. Elindultam az iskolába, beléptem a bejárati ajtón és megnéztem azt, hogy melyik osztállyal lesz órám.
-Basszus-mondtam ki hangosan
-Mi a baj Ildikó?-kérdezte a kollégám
-Semmi, nem fontos.-feleltem
Elindultam a terem felé és reménykedtem benne, hogy ott van az osztályba, hogy segítsen nekem előpakolni a dolgokat. Persze, nem volt ott letettem a cuccomat, majd pár percre leültem és vártam, hát ha kinyílik az ajtó, de nem történt semmi. Felálltam, majd elindultam az ajtóhoz és bementem a szertárba, kihoztam egy edényt, ami tele volt vízzel vissza mentem a terembe, hogy letegyem, de neki mentem a teremben valakinek és magamra öntöttem az edényt tartalmát.
-Basszus, az ingem.-mondtam s közben felnéztem.-Szia Kicsim!-mosolyogtam, s már el is felejtettem, hogy az előbb még mérges voltam.
-Jó reggelt, Tanárnő!-mondta miközben végig nézett rajtam
-Hogy vagy? Rég beszél...-mondtam mikor kivette az edényt a kezemből, majd elkezdte kigombolni az ingem.-Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy, ezt szabadna.
-Csak gondoltam, hogy leveszem magáról és felveszi a torna felsőm!-mondta mosoly és szájrezzenés nélkül. Hagytam neki, majd felvettem a felsőt.
-Hogy-hogy itt vagy?-próbáltam a szemébe nézni, de kerülte a tekintetem.-Miért nem nézel rám Édes? Rám nézett, de nem volt túl vidám!
-Azt hiszi elfelejtettem? 'Köztünk nem lehet semmi!' , de itt áll és remeg értem, azt várja, hogy megcsókoljam, minden egyes porcikája kíván!
-Ez nem igaz és még mind..-elkezdet a szám felé hajolni, majd apró puszit lehelt rá.-Mért vagy ilyen?
-Ön, dehogy akarja a csókomat, s Ön ugyan így nem is szerelmes belém!-huncutul rám nézett-Nem gondoltam volna, hogy valaha is belém szeret!-olyan vidáman mondta, s mosolygott, ahogy ebbe a két és fél hónapban nem láttam, teljesen örültem neki.
-Örülök, hogy végre mosolyogsz .. rám.- néztem rá komolyan.
-De ez nem jelenti, hogy bármit is elfelejtettem!
-Tán, azt hiszed én elfelejtettem, hogy, azt mondtad csak megjátszottam, hogy szeretlek, hogy kiabáltál velem, és, ezt a két és fél hónapot, hogy átnéztél rajtam, hogy semmibe vettél, hogy reggelente még, azt se mondtad, hogy 'Jó reggelt!'.-szinte sírtam már, mikor átölelt.
-Sajnálom!-még mindig átölelt-Jó reggelt!-tolt el magától s rám mosolygott.-Szeretlek!-s ezzel a szóval és mondattal letegezett, mire kitágultak a szemeim.-Sajnálom, de hülyén hangzana, ha, azt mondtam volna, hogy: 'Szeretem, Önt!'-mosolygott.
-Én is Szeretlek, Kicsim!-mosolyogtam rá!
-Mit tervez mára?-aranyosan tágra nyílt szemekkel várta a válaszom
.-Várok valakit!-mondtam mosolyogva
-Oh, értem-szomorodott el.
-Te kis buta, téged várlak!-mondtam, mire újra mosolygott.-Át jössz negyed hat körül, vagy elmenjek érted?
-Át megyek!-mosolygott még mindig
-Rendben várlak.-mondtam, arcon pusziltam és azzal becsengettek!