18.fejezet-Ébredés

Reggel hamarabb ébredtem, mint Ő. Felém fordulva aludt, úgy hogy átöleltük egymást. S néztem, ahogy alszik, majd egyszer csak felébredt.
-Jó reggelt-mondtam neki
-Neked is Szívem-mondta kómás hangon, majd megcsókolt.
Kicsit még feküdtünk az ágyban, majd lementünk a konyhába Ő pedig elkezdet enni.
-Kicsit sokat ittam az este-mondta
-Egy csöppet.-feleltem nevetve
-De mindenre emlékszem és semmit nem bántam meg, amit mondtam és tettem.
Nem tudtam mit mondani erre, válaszul csak adtam neki egy csókot, Ő pedig viszonozta.
-Megettem, aztán felmegyünk, rendben?-kérdezte
-Jól van-feleltem
-Kérsz?
-Köszönöm nem, egyen csak.-mondtam neki, s néztem, ahogyan eszik
-Most nézni fogsz végig?-kérdezte
-Miért mit nézek?-kérdeztem vissza-Nézném a lakást, de ha itt ül egy ilyen gyönyörűség és elvonja a tekintettem akkor nem tudok mást nézni-mondtam neki
-Nem hallottam még ilyen aranyos udvarlást, soha-mondta meghatódva.
-Örülök, hogy sikerült ilyen szépet mondani.-mosolyodtam el és megöleltem, majd nyakon csókoltam, mire Ő egy aprót nyögött, majd nevetve elhajoltam nyakától.
-Na most min nevetsz?-kérdezte
-Csak olyan aranyosan nyögött-mondtam neki, még mindig nevetve
-Igen?-kérdezte-Én nem hallottam rendesen.-mondta
-Nem hallotta?-kérdeztem és ismét nyakához hajoltam és csókokat leheltem rá.
Apró nyögésekkel díjazta igyekezetemet, majd felemelte fejemet és gyengéden elkezdtünk csókolóztunk.
-Menjünk fel-mondta, mikor egy kis levegőhöz engedett, majd ismét számhoz tapasztotta övét. Felmentünk az emeletre be a hálószobába, rá löktem a francia ágyra majd rá másztam, s elkezdtem nyakát csókolgatni. Aztán fordított a helyzeten és Ő került felülre, majd elhajolt számtól és rám ült.
-Sajnálom, ha tegnap túlságosan nyomultam rád.-mondta
-Semmi gond.-feleltem neki és kezemet derekára helyeztem-Tényleg nem bánt meg semmit?-kérdeztem
-Tényleg-mondta
-Még azt sem, hogy azt mondta, hogy 'Szeretlek'?
-Még azt sem-mondta elég komolyan majd számhoz hajolt és megcsókolt
-Férje és a gyerekei, hogy-hogy nem voltak itthon tegnap este?-kérdeztem
-Elutaztak-felelt ajkába harapva
-Értem.
-Lenne kedved valamilyen filmet nézni velem, vagy valamit csinálni? Vagy inkább haza vigyelek?-kérdezte
-Lenne kedvem-mosolyogtam rá-De előtte felkellene hívnom Anyukámat-mondtam neki.
-Rendben Édesem-mosolygott
Elővettem a telefonom és elkezdtem Anyut hívni.
-Szia Anyu
-Szia Kincsem. Ma sem jössz?-kérdezte
-De, de még itt maradnék ha nem baj?-tettem fel a kérdést
-Csak akkor maradhatsz, ha elmondod, hogy hol vagy és kinél-mondta a feltételeit
-Azt nem tudom, hogy milyen utcában, mert nem kérdeztem és az..-nyeltem egyet-Ofőnél vagyok.-nyögtem ki végül
-Mit keresel a tanárnődnél?-kérdezte
-Átadom neki a telefont-mondtam neki
-Jó napot.-köszönt bele a tanárnő

*Ildikó tanárnő szemszöge*
-Jó napot tanárnő-köszönt vissza Kata édesanya
-Tegnap a folyóparton össze futottam Katával, aki egy osztálytársával volt ott és beszélni szeretem volna vele és nagyon elment az idő, Ő pedig felajánlotta, hogy haza kísér, amit én nem utasítottam vissza. Amikor már itt voltunk a ház előtt behívtam egy teára és elbeszélgettük az időt. 11 órakor néztem az órámra és azt mondtam neki, hogy ne menjen haza, hanem maradjon itt.-hadartam neki
-Rendben. Elnézést kérek, amiért zavart a lányom magánál.-mondta zavartan
-Nem zavart. Jól éreztük magunkat.-mondtam, miközben Katára mosolyogtam
-Értem.Mikor menjek érte-kérdezte
-Nem kell, haza viszem-mondtam
-Köszönöm, akkor viszlát.-mondta és azzal letette
Leszálltam Katáról, majd odaadtam kezébe a telefonját.
-Valami baj van?-kérdezte szomorúan
-Nincs Kicsim-mosolyodtam
-Látom Önön-mondta
-Jól vagyok-hazudtam neki és magamra erőltettem egy mosolyt

*Ildikó tanárnő gondolatai*
Amikor Kata édesanyával beszéltem eszembe jutott, hogy egy kislánnyal töltöttem az estét, csókolóztam és aludtam el. Őszintén szégyenlem magam és sírni tudnék, de erőt kell vennem magamon, hogy eltudjam neki mondani.

*Ildikó tanárnő szemszöge*
-Tanárnő!-szólt Kata, és közben kappálozott
-Igen?-kérdeztem
-Azt kérdeztem, hogy 'Van kedve nézni valamit?', de elbambult-mondta nevetve
-Sajnálom. Persze van, de előtte sze..-mondtam volna, de meg csörren a telefonja
-Elnézést-mondta, s felvette

*Kata szemszöge*
-Szia Marci-szóltam boldogan a telefonba
-Szia Csajszi-köszönt vissza-Mit tervezel mára?-kérdezte
-Még nem tudom-feleltem neki
-Nincs kedved eljönni velem valamerre?-kérdezte zavartan
-Hány óra körül?-kérdeztem
-Fél öt-felelt
-Nem tudom. Még átgondolom.
-Majd hívj fel. Puszi..vagy is szia Csajszi-mondta
-Szia-mondtam mosolyogva

*Ildikó tanárnő szemszöge*
-Na mi az?-kérdeztem
-Elhívott sétálni.--mondta viruló fejjel.
-Randira hívott-javítottam ki
-Igen-mondta teljesen elpirulva. Ott éreztem azt, hogy meg kell, hogy bántsam valahogyan, hogy eltaszítsam magamtól, mert nem akarok közéjük állni.
-Értem. Elmész?-kérdeztem
-Még nem tudom.-felelte-Mit szeretett volna mondani, mielőtt megcsörrent a telefonom.
-Menjünk le, ott kényelmesebb lesz.
Miközben lementünk összeszedtem a gondolataimat és minden erőmet, hogy ne sírjam majd el magam. Leültünk a kanapéra Ő pedig érdeklődve pillantott rám.
-Elmesélek most neked egy történetet.-mondtam neki
-Rendben-felelte
-Réges-régen volt egy lány, aki beleszeretett egy nála idősebb hölgybe. A hölgynek nagyon szimpatikus volt a lány és egy nap találkoztak egy parkban. Öhm..A parkban a lány elmondta a tanár..vagyis a hölgynek, hogy mit érez iránta, amitől a nő meg ijedt...
-Várjon ezzel mit akar nekem mondani?-kérdezte félbe szakítva engem
-Azt Kicsim-mondtam megsimítva arcát-Ezt így nem csinálhatjuk..Még is csak a tanárnőd vagyok..
-Szóval azt akarja velem közölni, hogy megbánta..-mondta volna, de nem tudtam végig hallgatni szavait és megcsókoltam.-Most akkor mi van?-kérdezte, mikor eltolt magától.
-Érts meg kérlek. Gondolj bele az én helyzetembe. Tanár vagyok és hogy egy diákommal töltöttem az éjszakát, nem igazán jó dolog.-mondtam
-Tudtommal nem én hívattam be magam és nem én kértem, hogy igya le magát a sárga földig-kezdet el velem kiabálni, ami nagyon rosszul esett
-Ne kiabálj velem Kata, mert én is normálisan beszéltem-mondtam neki
-Azok után, hogy Ön eljátssza itt, hogy mennyire szeret, meg, hogy nem bánt meg semmit, beszéljek magával normálisan-kiabált még mindig, mire megpofoztam.
-Sose bántottak még így meg. Takarodj innen nem akarlak soha többet látni.-üvöltöttem zokogva, mire nagyon megijedt.
-Sajnálom én nem..-mondta volna, mire dühösen rá néztem
-Menj innen Kata. Nem érdekel-mondtam a sírástól fuldokolva.
-Rendben-mondta majd elindult. Tovább zokogtam, mikor Ő oda hajolt arcomhoz és megpuszilt.
-Nem akartam megbántani.-mondta, mire én megcsókoltam tudtam, hogy nem kellett volna, de nem bírtam ki.
-Szeretem Önt.-mondta, majd megsimította az arcomat és elment.
-Kata.-szóltam utána, mire vissza fordult-Sok sikert.-mondtam
-Köszönöm.-mondta, majd kiment az ajtón és ott hagyott a gondolataimmal és érzéseimmel.