16.fejezet-Vallomás

3 Komment és kövi rész.:)

-Jó napot-köszöntem
-Nem hiszem el-hallottam Marcitól
-Kata beszélhetnék veled?-kérdezte
Ránéztem Marcira csak bólintott egyet.
-Na én megyek Csajszi-mondta Marci és megcsókolt, természetesen viszonoztam bár nagyon kellemetlenül ért

*Ildikó tanárnő gondolatai*
Pofon tudtam volna vágna ezt a fiút, amikor megcsókolta Katát, de türtösztettnem kell magam, hisz mégis tanár vagyok

*Kata szemszöge*
Marci elindult és nem szólt semmit a tanárnő.
-Mit szeretne?-kérdeztem
-Ami ma történt a tanáriba, azt te hogy gondoltad?-kérdezte
-Ezt nem értem.-mondtam
-Komolyan vagy csak a pillanat műve volt?-tette fel újra a kérdést
-Nem tudom-feleltem
-Kérlek szépen ne hazudj-mondta miközben maga felé fordított-Az ember csak úgy nem csókolja meg a másikat.
-Komolyan-feleltem neki
-Egésznap ez a dolog jár a fejemben és nagyon rosszul esett, amikor nem köszöntél, s mikor csókolozni látalak ezzel..a fiúval.-mondta, s szavai nagyon komolyanak tüntek.
-Féltékeny volt?-kérdeztem
-Nem voltam féltékeny-mondta
-De az volt.
-De nem.
-Tuti, hogy az volt-mondtam neki
-Lehet-felelt-De miért csókoloztál vele?-kérdezte
-Marcival..Nem tudom.
-Szóval szédíted Őt, s mellette engem is.-mondta
-Nem
-Sajnálom, de én ebből a játékből kimaradnék.-mondta
-De nem játszok, se Önnel, sem Marcival.-mondtam
-Akkor is ki szeretnék maradni belőle.
-Rendben-mondtam mélyen szemébe nézve
-Lenne valami ok arra, hogy részt vegyek benne?-kérdezte
Nem feleltem neki csak szemét néztem.
-Ha van se fogom megtudni.-mondta és fordult volna meg, mikor megfogtam kezét és magamhoz húztam, meglepetten nézett rám.
-Szeretem Önt!-mondtam ki őszintén, s azt hiszem megkönnyebültem.
Nem kaptam választ, csak nézett gyönyörű szemeivel. Néztem rá, majd megcsókoltam, válaszul kaptam egy pofont, ami kicsit meglepett, de hát van ilyen.
-Ezt hogy gondoltad? Azt hiszed, hogy annyit mondasz, hogy 'Szeretlek' s meg oldasz mindent.
-Mi rosszat tettem?-kérdeztem
-Mi rosszat..Ott hagytál a tanáriba minden magyarázat nélkül, később nem köszönsz, aztán azt láttam, hogy mással csók...-nem tudta végig mondani, mert számmal befogtam az ővét, mire ellökött magától, s elbotlodtam, majd másodpercek múlva a homokban találtam magam, mire kinevettem magam.
-Jól vagy?-kérdezte, ijedt hangon miközben lehajolt hozzám.
-Meg vagyok-feleltem
-Sajnálom, nem akartalak fellökni-mondta
-Semmi gond-feleltem
-Na gyere-mondta, s nyújtotta a kezét, hogy segít felállni, megfogtam kezét és lerántottam, mire elkezdett nevetni. Megsímitottam az arcát, mire abba hagyta a nevetést.
-Nem-mondta és felállt, majd én is felálltam.
-Mire mondta, hogy nem?-kérdeztem
-Láttam a szemedbe, hogy megcsókolnál és előre szóltam, hogy nem-mondta
-Értem.-mondtam szomorúan
-Elindulok haza-mondta
-Haza kísérhetem?-kérdeztem
-Megköszöném-felelte, mire elmosolyodtam
Elindultunk és miközben beszélgettünk megfogtam a kezét, mire rám nézett.
-Miért csinálod ezt?-kérdezte, de a kezemet nem engedte el
-Mert Szeretem Önt.-mondtam neki
-De megkell értened, hogy köztünk nem lehet az ég világon semmi, de semmi.-mondta
-Rendben.-mondtam, s elengedtem kezét
Sétáltunk fél órán keresztül a folyópartól mire elértünk hozzájuk.
-Köszönöm, hogy haza kísértél, édes gesztus volt-mondta mosolyogva, megsimította az arcom, majd homlokon puszilt
-Nagyon szívesen.-mondtam
-Ne légy szomorú, amiért azt mondtam, hogy nem lehet köztünk semmi.-mondta
-Ez nekem nem megy-mondtam neki
-Majd lesz valaki, akit ugyan így fogsz szertni, mint engem, sőt már lehet, hogy van is..-mondta halkan
-Marcira gondol?-kérdeztem
-Igen-mondta
-Marcit nem szeretem úgy, mint Önt.-mondtam neki őszintén
-Akkor miért csinálod ezt vele?-kérdezte csodálkozva
-Mert szeretem, de nem úgy, mint Önt. Nem verem át őt sem.-feleltem
-Értem.-mondta-Bejösz egy pohár teára?-kérdezte
-Ha már nincs elege belőlem, és ha persze nem zavarok szívesen bemegyek.-mondta
-Nem zavarsz.-mondta mosolyogva-Nincs itthon senki, akit zavarnál.-tette hozzá