19.fejezet-Randevú

*Ildikó tanárnő gondolatai*
Ez nagyon mélyen megérintett, amikor azt mondta, hogy csak eljátszom, hogy szeretem. Nem tudom mit teszek, de el kell felejtenem Katát.



*Kata szemszöge*
Amikor elindultam tőle tudtam, hogy bele tapostam a lelkébe, de ott az én úgy éreztem, hogy úgy van.
Elindultam haza, mire elkezdet csörögni a telefonom. Nem írt ki nevet, felvettem.
-Gyere vissza. Kérlek.-hallottam hangját
-Miért?-kérdeztem
-Szükségem van rád. Veled akarok lenni.-mondta
-Nem. Igaza volt semmi nem lehet köztünk.-mondtam komolyan.
Nem szólt bele a telefonba csak letette.



*Ildikó tanárnő szemszöge*
Magam sem tudtam miért, de felhívtam. Szükségem van rá. Sose gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz. Senki nem mondta, hogy a szerelem ennyire tud fájni. Hideg volt és úgy mondta, mintha már nem érezne irántam semmit. Nem bírom.-gondoltam magamban és újra zokogni kezdtem.



*Marci szemszöge*
Hívhatna már Kata.-gondoltam, s megcsörrent a mobilom.
-Szia Csajszi.-szóltam bele
-Szia.-mondta
-Na van kedved jönni?-kérdeztem
-Van.-felelt
-Mikor menjek érted?
-Majd hívlak.-felelt
-Rendben. Szia.
Letettem a telefont és előkészítettem a ruhámat, majd lementem.
-Mama, elmehetnék egy barátnőmmel?-kérdeztem
-Persze Kicsi Szívem.-mondta Mami
-Na mi az összejön a dolog Katával?-kérdezte Noémi
-Remélem-feleltem
-Az a kislány, akiről állandóan áradozol?-kérdezte nagyapa
-Nem is állandóan.-mondtam zavartan
-De.-feleltek mindhárman egyszerre.
Felmentem a fürdőbe megfürödtem, fogat mostam, beállítottam a hajam, felöltöztem és vártam, amíg Kata hív addig viszont zenét hallgattam és Facebookoztam.



*Kata szemszöge*
Haza értem, Anyu épp a konyhába főzött.
-Szia Anyu.-köszöntem
-Szerbusz Kincsem.-mondta
-Megyek készülődni.-szóltam neki viruló arccal
-Hova mész?-kérdezte csodálkozva-Hisz most értél haza.
-Randim lesz Marcival.-mondtam elpirulva
-Gratulálok Kincsem, na akkor menj.-mondta
Felmentem a szobámba és elő akartam készíteni a ruhámat, de nem tudtam, hogy hova megyünk nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Írtam sms-t Marcinak: "Szia.:) Hova megyünk?"-kérdeztem. Nem sokkal később jött a válasz: "Azt nem mondom el.;) De csinosan öltözködj.♥"
Előkészítettem egy egybe ruhát és elmentem fürdeni. Miután végeztem, megszárítottam a hajam, aztán begöndörítettem és felöltöztem. Felhívtam Marcit és közben lementem.
-Szia indulok.-mondta
-Rendben-feleltem
Beértem a konyhába és Anyu leejtette a kést a kezéből.
-Mi a baj Anyu?-kérdeztem ijedten
-Gyönyörű vagy kislányom.-mondta majd megölelt.
-Köszönöm.-mondtam meghatódva
Nem sokkal később csöngetek és mentem ajtót nyitni.
-Szia Cs..-mondta, majd elakadt a szava
-Szia.-mondtam és elkezdtem nevetni
-Meseszép vagy.-mondta
-Köszönöm.-mondtam elpirulva.-Mehetünk?-kérdeztem
-Egy pillanat-felelt és bejött.
-Jó estét-köszönt Anyunak
-Szerbusz.-mondta Anya
-Körülbelül nyolckor haza kísérem, ha pedig késnénk Kata mindképpen felhívja Önt.-mondta mosolyogva és illedelmesen Anyunak.
-Rendben. Érezzétek jól magatokat.-mondta
Elköszöntünk, aztán kiléptünk az ajtón és egy autó parkolt a házunk előtt. Marci a kocsi fele vezetett majd kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltunk a sofőr hátra szólt, hogy kapcsoljuk be az övünket, majd elindultunk.
-Örülök, hogy eljöttél.-mondta, majd megcsókolt, amit viszonoztam
-Szeretlek-mondtam, mélyen szemébe nézve
-Komolyan mondod?-kérdezte boldogan
-Igen-feleltem, majd megcsókoltam
Nem sokkal később.
-Megérkeztünk-mondta a sofőr
-Köszönjük-felelt Marci, majd kiszállt a kocsiból odajött a másik ajtóhoz és kinyitotta nekem.
-Köszönöm-mondtam-Étterembe hoztál?! De aranyos vagy.-mondtam neki, majd megcsókoltam.
-Igen, menjünk be.-mondta és kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszi-mondtam
Odaléptünk a pulthoz.
-Jó estét. Asztalt szeretnénk két személyre.-mondta Marci
-Erre-felelte a hölgy
Marci kihúzta a székem, majd mikor leültünk oda hozták az étlapot.
-Mit szeretnél enni?-kérdezte
-Nekem mindegy.-feleltem
-Rendben. Akkor két spagetti lesz, két pohár kóla. Desszertet pedig még átgondoljuk. Köszönjük.-megdöbbentett, hogy Marci ilyen is tudd lenni.
Kihozták, amit kértünk és evés közben beszélgettünk.
-Van kedved vacsora után lemenni a folyópartra?-kérdezte, mire bólintottam
-Uram eldöntötték, hogy milyen desszertet fogyasztanak?-kérdezte a pincér
-Igen. Palacsintát kérünk.-mondta
Hamar kihozták, mikor megettük Marci fizetett, aztán beszálltunk az autóba és lementünk a folyópartra. Megálltunk a víz mellett, elég rosszul telt a délutánom, de az, hogy Marcival voltam elterelte minden gondolatom.
-Örülök, hogy itt vagy.-mondta-Remélem most nem jön az Ofő.-mondta
-Ne beszéljünk róla, kérlek.-szóltam rá
-Rendben.-mondta, mire megcsókolt, amit viszonoztam.
-Csajszi, lennél a barátnőm?-kérdezte Marci
-Marci én erre nem vagyok kész.-feleltem
-Rendben.-mondta, mire megcsókoltam, mit viszonzott.-Tegnap miről akart beszélni veled az Ofő?-kérdezte, mire először nem tudtam mit mondani.
-Csak a versenyről, de nem akarok róla beszélni.-feleltem
-Értem.-nézett rám furcsán utána pedig órájára.-Na gyere.-szólt
Beszálltunk az autóba és hazavitt. A kapu előtt álltunk.
-Remélem, majd egyszer a barátnős kérdésemre az lesz a válaszod, hogy igen.-mondta, majd megcsókolt.
Rámosolyogtam, megsimítottam az arcát és adtam neki egy búcsú csókot. Aztán bementem a lakásba elmeséltem Anyunak, hogy hogy éreztem magam, majd lefürödtem és mentem aludni.

18.fejezet-Ébredés

Reggel hamarabb ébredtem, mint Ő. Felém fordulva aludt, úgy hogy átöleltük egymást. S néztem, ahogy alszik, majd egyszer csak felébredt.
-Jó reggelt-mondtam neki
-Neked is Szívem-mondta kómás hangon, majd megcsókolt.
Kicsit még feküdtünk az ágyban, majd lementünk a konyhába Ő pedig elkezdet enni.
-Kicsit sokat ittam az este-mondta
-Egy csöppet.-feleltem nevetve
-De mindenre emlékszem és semmit nem bántam meg, amit mondtam és tettem.
Nem tudtam mit mondani erre, válaszul csak adtam neki egy csókot, Ő pedig viszonozta.
-Megettem, aztán felmegyünk, rendben?-kérdezte
-Jól van-feleltem
-Kérsz?
-Köszönöm nem, egyen csak.-mondtam neki, s néztem, ahogyan eszik
-Most nézni fogsz végig?-kérdezte
-Miért mit nézek?-kérdeztem vissza-Nézném a lakást, de ha itt ül egy ilyen gyönyörűség és elvonja a tekintettem akkor nem tudok mást nézni-mondtam neki
-Nem hallottam még ilyen aranyos udvarlást, soha-mondta meghatódva.
-Örülök, hogy sikerült ilyen szépet mondani.-mosolyodtam el és megöleltem, majd nyakon csókoltam, mire Ő egy aprót nyögött, majd nevetve elhajoltam nyakától.
-Na most min nevetsz?-kérdezte
-Csak olyan aranyosan nyögött-mondtam neki, még mindig nevetve
-Igen?-kérdezte-Én nem hallottam rendesen.-mondta
-Nem hallotta?-kérdeztem és ismét nyakához hajoltam és csókokat leheltem rá.
Apró nyögésekkel díjazta igyekezetemet, majd felemelte fejemet és gyengéden elkezdtünk csókolóztunk.
-Menjünk fel-mondta, mikor egy kis levegőhöz engedett, majd ismét számhoz tapasztotta övét. Felmentünk az emeletre be a hálószobába, rá löktem a francia ágyra majd rá másztam, s elkezdtem nyakát csókolgatni. Aztán fordított a helyzeten és Ő került felülre, majd elhajolt számtól és rám ült.
-Sajnálom, ha tegnap túlságosan nyomultam rád.-mondta
-Semmi gond.-feleltem neki és kezemet derekára helyeztem-Tényleg nem bánt meg semmit?-kérdeztem
-Tényleg-mondta
-Még azt sem, hogy azt mondta, hogy 'Szeretlek'?
-Még azt sem-mondta elég komolyan majd számhoz hajolt és megcsókolt
-Férje és a gyerekei, hogy-hogy nem voltak itthon tegnap este?-kérdeztem
-Elutaztak-felelt ajkába harapva
-Értem.
-Lenne kedved valamilyen filmet nézni velem, vagy valamit csinálni? Vagy inkább haza vigyelek?-kérdezte
-Lenne kedvem-mosolyogtam rá-De előtte felkellene hívnom Anyukámat-mondtam neki.
-Rendben Édesem-mosolygott
Elővettem a telefonom és elkezdtem Anyut hívni.
-Szia Anyu
-Szia Kincsem. Ma sem jössz?-kérdezte
-De, de még itt maradnék ha nem baj?-tettem fel a kérdést
-Csak akkor maradhatsz, ha elmondod, hogy hol vagy és kinél-mondta a feltételeit
-Azt nem tudom, hogy milyen utcában, mert nem kérdeztem és az..-nyeltem egyet-Ofőnél vagyok.-nyögtem ki végül
-Mit keresel a tanárnődnél?-kérdezte
-Átadom neki a telefont-mondtam neki
-Jó napot.-köszönt bele a tanárnő

*Ildikó tanárnő szemszöge*
-Jó napot tanárnő-köszönt vissza Kata édesanya
-Tegnap a folyóparton össze futottam Katával, aki egy osztálytársával volt ott és beszélni szeretem volna vele és nagyon elment az idő, Ő pedig felajánlotta, hogy haza kísér, amit én nem utasítottam vissza. Amikor már itt voltunk a ház előtt behívtam egy teára és elbeszélgettük az időt. 11 órakor néztem az órámra és azt mondtam neki, hogy ne menjen haza, hanem maradjon itt.-hadartam neki
-Rendben. Elnézést kérek, amiért zavart a lányom magánál.-mondta zavartan
-Nem zavart. Jól éreztük magunkat.-mondtam, miközben Katára mosolyogtam
-Értem.Mikor menjek érte-kérdezte
-Nem kell, haza viszem-mondtam
-Köszönöm, akkor viszlát.-mondta és azzal letette
Leszálltam Katáról, majd odaadtam kezébe a telefonját.
-Valami baj van?-kérdezte szomorúan
-Nincs Kicsim-mosolyodtam
-Látom Önön-mondta
-Jól vagyok-hazudtam neki és magamra erőltettem egy mosolyt

*Ildikó tanárnő gondolatai*
Amikor Kata édesanyával beszéltem eszembe jutott, hogy egy kislánnyal töltöttem az estét, csókolóztam és aludtam el. Őszintén szégyenlem magam és sírni tudnék, de erőt kell vennem magamon, hogy eltudjam neki mondani.

*Ildikó tanárnő szemszöge*
-Tanárnő!-szólt Kata, és közben kappálozott
-Igen?-kérdeztem
-Azt kérdeztem, hogy 'Van kedve nézni valamit?', de elbambult-mondta nevetve
-Sajnálom. Persze van, de előtte sze..-mondtam volna, de meg csörren a telefonja
-Elnézést-mondta, s felvette

*Kata szemszöge*
-Szia Marci-szóltam boldogan a telefonba
-Szia Csajszi-köszönt vissza-Mit tervezel mára?-kérdezte
-Még nem tudom-feleltem neki
-Nincs kedved eljönni velem valamerre?-kérdezte zavartan
-Hány óra körül?-kérdeztem
-Fél öt-felelt
-Nem tudom. Még átgondolom.
-Majd hívj fel. Puszi..vagy is szia Csajszi-mondta
-Szia-mondtam mosolyogva

*Ildikó tanárnő szemszöge*
-Na mi az?-kérdeztem
-Elhívott sétálni.--mondta viruló fejjel.
-Randira hívott-javítottam ki
-Igen-mondta teljesen elpirulva. Ott éreztem azt, hogy meg kell, hogy bántsam valahogyan, hogy eltaszítsam magamtól, mert nem akarok közéjük állni.
-Értem. Elmész?-kérdeztem
-Még nem tudom.-felelte-Mit szeretett volna mondani, mielőtt megcsörrent a telefonom.
-Menjünk le, ott kényelmesebb lesz.
Miközben lementünk összeszedtem a gondolataimat és minden erőmet, hogy ne sírjam majd el magam. Leültünk a kanapéra Ő pedig érdeklődve pillantott rám.
-Elmesélek most neked egy történetet.-mondtam neki
-Rendben-felelte
-Réges-régen volt egy lány, aki beleszeretett egy nála idősebb hölgybe. A hölgynek nagyon szimpatikus volt a lány és egy nap találkoztak egy parkban. Öhm..A parkban a lány elmondta a tanár..vagyis a hölgynek, hogy mit érez iránta, amitől a nő meg ijedt...
-Várjon ezzel mit akar nekem mondani?-kérdezte félbe szakítva engem
-Azt Kicsim-mondtam megsimítva arcát-Ezt így nem csinálhatjuk..Még is csak a tanárnőd vagyok..
-Szóval azt akarja velem közölni, hogy megbánta..-mondta volna, de nem tudtam végig hallgatni szavait és megcsókoltam.-Most akkor mi van?-kérdezte, mikor eltolt magától.
-Érts meg kérlek. Gondolj bele az én helyzetembe. Tanár vagyok és hogy egy diákommal töltöttem az éjszakát, nem igazán jó dolog.-mondtam
-Tudtommal nem én hívattam be magam és nem én kértem, hogy igya le magát a sárga földig-kezdet el velem kiabálni, ami nagyon rosszul esett
-Ne kiabálj velem Kata, mert én is normálisan beszéltem-mondtam neki
-Azok után, hogy Ön eljátssza itt, hogy mennyire szeret, meg, hogy nem bánt meg semmit, beszéljek magával normálisan-kiabált még mindig, mire megpofoztam.
-Sose bántottak még így meg. Takarodj innen nem akarlak soha többet látni.-üvöltöttem zokogva, mire nagyon megijedt.
-Sajnálom én nem..-mondta volna, mire dühösen rá néztem
-Menj innen Kata. Nem érdekel-mondtam a sírástól fuldokolva.
-Rendben-mondta majd elindult. Tovább zokogtam, mikor Ő oda hajolt arcomhoz és megpuszilt.
-Nem akartam megbántani.-mondta, mire én megcsókoltam tudtam, hogy nem kellett volna, de nem bírtam ki.
-Szeretem Önt.-mondta, majd megsimította az arcomat és elment.
-Kata.-szóltam utána, mire vissza fordult-Sok sikert.-mondtam
-Köszönöm.-mondta, majd kiment az ajtón és ott hagyott a gondolataimmal és érzéseimmel.

17.fejezet-Illuminált állapotban

Ennyire nem tetszik a blog?:o Mert, ha így van akkor abba, hagyom az írását. Elhiszem, hogy valakinek nem az ízlés világa, de, akik eddig olvasták, azok ne hagyják abba:)

Bementünk a lakásba és leültünk a kanapéra, míg főtt a tea.
-Megharagszol rám, ha én nem teát iszom?-kérdezte
-Miért haragudnék meg?-kérdeztem vissza
-Nem tudom-felelt nevetve-Mindjárt jövők-mondta
Miközben Ő elment én körbe néztem és lezártam a teát, meglepetten néztem rá mikor jött egy...üveg borral a kezében.
-Az minek?-kérdeztem
-Inni.-mondta egyértelműen
-Ugye előtte enni is szeretne?-kérdeztem
-Nem-felelt
-De nem az egészet akarja meg inni, igaz?-kérdeztem
-Örülnék, ha nem kérnél számon, mert az én dolgom, hogy mit csinálok.-mondta
-Elnézést-mondtam neki
-Semmi baj-felelt, s arcon puszilt-Töltök neked teát-mondta
-Köszönöm-feleltem
Oda adta a bögrét, majd magának ki töltötte a vörösbort. Leült mellém a boros üveget az asztalra tette, a poharat pedig a kezében tartotta.
-Azt mind megakarja inni?-kérdeztem aggódva
-Nem kell aggódnod az én dolgom.-mondta elég bunkón
-Jó-feleltem
Megitta az első pohárral és töltött még egyet. Kicsit már spicces volt, de nem érdekelte nagyon. Rám mosolygott.
-Mi az?-kérdeztem
-Semmi-mondta nevetve majd nyomott az arcomra egy vörösboros puszit.
-Ne csinálja ezt.-mondtam neki, mire elnevette magát
Már a negyedik pohár bornál tartott és elég részeg volt.
-Kicsi szívem én úgy szeretlek-mondta
-Én is szerettem Önt-feleltem neki
Letette a poharat, felállt, majd beleült az ölembe úgy, hogy velem szembe legyen, majdnem ledőlt rólam, mire megfogtam a derekát, erre elkezdet nevetni.
-Lehet, hogy egy ici-picit berúgtam.-mondta nevetve
-Biztos.-mondtam neki
-Na, de azért annyira nem-mondta majd megsimította az arcomat.
-Tudja kicsit túlzásba vitt..-mondtam, mire ujját szám elé tette.
-Ssss.-mondta, elvettem számtól ujját oda hajolt hozzám és megcsókolt. 
Nagyon éreztem a bor izét és inkább eltoltam magamtól.
-Mi a baj édesem?-kérdezte
-Semmi.-feleltem
-Na hát akkor-mondta és megcsókolt ismét, beletúrtam hajába és viszonoztam.
-Látod, mennyivel élvezetesebb, ha visszacsókolsz.-mondta majd ismét megcsókolt.
-Mennyi az idő?-kérdeztem, mikor hagyott levegőhöz jutni
-Tizenegy óra lesz.-mondta
-Mennyi?-kérdeztem vissza
-Tizenegy-felelte újra
-Mutasd csak azt az órát-szóltam neki és észre se vette, hogy letegeztem-Hogy elszaladt az idő..Haza kell mennem. Biztos Anyu is már keresett.-hadartam, mire megcsókolt
-Nem kell haza menned-mondta, s ajkába harapott.
-Miért akkor hova menjek?-kérdeztem értetlenkedve
-Itt alszol nálam, velem.-mondta
-Igen?-kérdeztem meglepetten
-Igen.-mondta furcsa mosollyal
-Felhívom Anyut gyorsan.-mondtam neki
-Rendben édesem-mondta, s megcsókolt
Elkezdtem hívni Anyut, aki nem sokára fel is vette.
-Hol a francban vagy?-kérdezte idegesen
-Jó helyen nyugi, majd csak reggel megyek, bocsi, hogy nem szóltam, de elment az idő és észre sem vettem.-mondtam neki
-Jól van, de kinél vagy?-kérdezte
-T ssé A a nem h ll r ssz....-játszottam el, mintha szakadozna a vonal
Mikor letettem rá néztem a tanárnőre, aki még mindig az ölemben ült, s végig simítottam az oldalát, mire elmosolyodott.
-El kell mennem zuhanyozni-mondta
-Nem fog elcsúszni a zuhanyzóbban?-kérdeztem
-De lehet-felelt-Segítesz meg zuhanyozni?-kérdezte ajkába harapva
-Nem-feleltem
-De miért?
-Mert nem használom ki azt, hogy ittas.-feleltem
-Na gyere-mondta felállt rólam és elkezdet húzni a lépcső felé, majd neki nyomott a korlátnak és elkezdett velem hevesen csókolózni  aztán hirtelen megfogta a kezem és "felhúzott" a lépcsőn.
-Erre-mondta, s a fürdő felé húzott. A becsukott fürdő ajtónak nyomtam, s úgy csókolóztunk tovább.
-Szeretlek-mondta, s eszembe jutott, hogy Ő még is csak részeg és abba hagytam vele a csókolózást.
-Az alkohol beszél Önből-mondtam neki
-Ez nem igaz-felelt
-De igaz-mondtam, s megsimítottam az arcát.
-Bent maradsz, amíg zuhanyzok?-kérdezte
-Bent-mondtam
Amíg levetkőzött elfordultam, s mikor beszállt a kabinba vissza fordultam, közben beszélgettünk majd mikor kijött megint megfordultam.
-Na menj te is zuhanyozz le-szólt, s már kicsit tisztább volt a tekintette, majd megcsókolt
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem és bementem a hálószobába Ő már aludt, betakartam adtam neki a homlokára egy puszit befeküdtem mellé, majd nem sokkal később én is elaludtam.

16.fejezet-Vallomás

3 Komment és kövi rész.:)

-Jó napot-köszöntem
-Nem hiszem el-hallottam Marcitól
-Kata beszélhetnék veled?-kérdezte
Ránéztem Marcira csak bólintott egyet.
-Na én megyek Csajszi-mondta Marci és megcsókolt, természetesen viszonoztam bár nagyon kellemetlenül ért

*Ildikó tanárnő gondolatai*
Pofon tudtam volna vágna ezt a fiút, amikor megcsókolta Katát, de türtösztettnem kell magam, hisz mégis tanár vagyok

*Kata szemszöge*
Marci elindult és nem szólt semmit a tanárnő.
-Mit szeretne?-kérdeztem
-Ami ma történt a tanáriba, azt te hogy gondoltad?-kérdezte
-Ezt nem értem.-mondtam
-Komolyan vagy csak a pillanat műve volt?-tette fel újra a kérdést
-Nem tudom-feleltem
-Kérlek szépen ne hazudj-mondta miközben maga felé fordított-Az ember csak úgy nem csókolja meg a másikat.
-Komolyan-feleltem neki
-Egésznap ez a dolog jár a fejemben és nagyon rosszul esett, amikor nem köszöntél, s mikor csókolozni látalak ezzel..a fiúval.-mondta, s szavai nagyon komolyanak tüntek.
-Féltékeny volt?-kérdeztem
-Nem voltam féltékeny-mondta
-De az volt.
-De nem.
-Tuti, hogy az volt-mondtam neki
-Lehet-felelt-De miért csókoloztál vele?-kérdezte
-Marcival..Nem tudom.
-Szóval szédíted Őt, s mellette engem is.-mondta
-Nem
-Sajnálom, de én ebből a játékből kimaradnék.-mondta
-De nem játszok, se Önnel, sem Marcival.-mondtam
-Akkor is ki szeretnék maradni belőle.
-Rendben-mondtam mélyen szemébe nézve
-Lenne valami ok arra, hogy részt vegyek benne?-kérdezte
Nem feleltem neki csak szemét néztem.
-Ha van se fogom megtudni.-mondta és fordult volna meg, mikor megfogtam kezét és magamhoz húztam, meglepetten nézett rám.
-Szeretem Önt!-mondtam ki őszintén, s azt hiszem megkönnyebültem.
Nem kaptam választ, csak nézett gyönyörű szemeivel. Néztem rá, majd megcsókoltam, válaszul kaptam egy pofont, ami kicsit meglepett, de hát van ilyen.
-Ezt hogy gondoltad? Azt hiszed, hogy annyit mondasz, hogy 'Szeretlek' s meg oldasz mindent.
-Mi rosszat tettem?-kérdeztem
-Mi rosszat..Ott hagytál a tanáriba minden magyarázat nélkül, később nem köszönsz, aztán azt láttam, hogy mással csók...-nem tudta végig mondani, mert számmal befogtam az ővét, mire ellökött magától, s elbotlodtam, majd másodpercek múlva a homokban találtam magam, mire kinevettem magam.
-Jól vagy?-kérdezte, ijedt hangon miközben lehajolt hozzám.
-Meg vagyok-feleltem
-Sajnálom, nem akartalak fellökni-mondta
-Semmi gond-feleltem
-Na gyere-mondta, s nyújtotta a kezét, hogy segít felállni, megfogtam kezét és lerántottam, mire elkezdett nevetni. Megsímitottam az arcát, mire abba hagyta a nevetést.
-Nem-mondta és felállt, majd én is felálltam.
-Mire mondta, hogy nem?-kérdeztem
-Láttam a szemedbe, hogy megcsókolnál és előre szóltam, hogy nem-mondta
-Értem.-mondtam szomorúan
-Elindulok haza-mondta
-Haza kísérhetem?-kérdeztem
-Megköszöném-felelte, mire elmosolyodtam
Elindultunk és miközben beszélgettünk megfogtam a kezét, mire rám nézett.
-Miért csinálod ezt?-kérdezte, de a kezemet nem engedte el
-Mert Szeretem Önt.-mondtam neki
-De megkell értened, hogy köztünk nem lehet az ég világon semmi, de semmi.-mondta
-Rendben.-mondtam, s elengedtem kezét
Sétáltunk fél órán keresztül a folyópartól mire elértünk hozzájuk.
-Köszönöm, hogy haza kísértél, édes gesztus volt-mondta mosolyogva, megsimította az arcom, majd homlokon puszilt
-Nagyon szívesen.-mondtam
-Ne légy szomorú, amiért azt mondtam, hogy nem lehet köztünk semmi.-mondta
-Ez nekem nem megy-mondtam neki
-Majd lesz valaki, akit ugyan így fogsz szertni, mint engem, sőt már lehet, hogy van is..-mondta halkan
-Marcira gondol?-kérdeztem
-Igen-mondta
-Marcit nem szeretem úgy, mint Önt.-mondtam neki őszintén
-Akkor miért csinálod ezt vele?-kérdezte csodálkozva
-Mert szeretem, de nem úgy, mint Önt. Nem verem át őt sem.-feleltem
-Értem.-mondta-Bejösz egy pohár teára?-kérdezte
-Ha már nincs elege belőlem, és ha persze nem zavarok szívesen bemegyek.-mondta
-Nem zavarsz.-mondta mosolyogva-Nincs itthon senki, akit zavarnál.-tette hozzá

15.fejezet-A folyóparton

Hoztam egy rövid részt, ha szeretnétek a folytatást, akkor kommenteljetek.:)

Elindultam a folyópart felé eszembe jutott minden, ami történt. Aztán egyszer csak megláttam a parton Marcit. Mögé léptem és befogtam a szemét. Le szedte kezemet szeméről.
-Szia-mondtam és megakartam ölelni
-Mit akarsz?-kérdezte
-Megbeszélni veled ezt az egész csókos dolgot.-feleltem
-Aha-mondta
-Nagyon sajnálom, nem akartalak megbántani. Szükségem van rád, mint barátra.-mondtam neki
-Nem érdekel. Tudod Kata..
-Csajszi*-mondtam, hogy kijavítsam, mire elmosolyodott
-Tudod Csajszi-emelte ki-Amikor megcsókoltalak és te viszonoztad, azt éreztem, hogy szeretsz, ha az hülye Ofő nem jelenik meg és nem teszi tönkre azt a pillanatot még azt is megkérdeztem volna, hogy lennél e a barátnőm.
-Sajnálom-simítottam meg az arcát, mire Ő el húzta fejét.
-Ne csináld ezt.-mondta-Elakarlak felejteni.
Elmosolyodtam és megöleltem, vissza ölelt.
-Nagyon szeretlek Csajszi.-mondta, s bele nézett mélyen a szemembe
Rá néztem, tudtam, hogy nem szabadna, de úgy éreztem, hogy megkell tennem, s megcsókoltam.
-Ezt miért csináltad?-kérdezte, miközben eltolt magától
-Mert úgy éreztem, hogy megkell tegyem.-mondtam
Bólintott egyet, majd megcsókolt.
-Haragszol rám nagyon?-kérdeztem
-Nem tudnék haragudni rád.-mondta, nagyon komolyan
Elindultunk a parton, beszélgettünk és leültünk a homokba. Marci átkarolta a derekam én pedig rádöltem a vállára. Arcon pusziltam, mire elnevette magát.
-Na mi az?-kérdeztem
-Semmi-felelt
-Elkell mondjak valamit.-mondta
-Mond-mosolyodtam el
-A suli elejétől fogva szerelmes vagyok beléd.-mondta, kicsit zavartan
-Komolyan mondod?-kérdeztem
-Igen-felelt
-Szeretlek-mondta
Belenéztem szemébe, nem válaszoltam csak elmosolyodtam.
-Gyönyörűek a szemeid-mondta
-Anyukádék vattacukor gyárosok voltak, hogy ilyen éde fiúk született?-kérdeztem
-Nem voltak azok-mondta szomorúan
-Mi rosszat mondtam?-kérdeztem
-A szüleim meghaltak-mondta
-Résztvéttem, nagyon sajnálom nem tudtam és nem ross...-mondtam volna tovább, de Ő szájával befogta az enyimet.
-Tudom, hogy nem tudtad.-mondta, s újra megcsókolt, megsimítottam az arcát és úgy csókoltam neki vissza.
-Szerbusztok-hallottam az Ofő hangját

Ez NEM a 15.fejezet-Marci

Kommentbe válaszoljatok a kérdéseimre:)

Sziasztok:)
A nevem: Kővári Márton.
Életkorom: 14
Szüleim: Kővári Gábor és Kőváriné Szabó Éva
Testvérem: Kővári Noémi
Hobbi: Barátokkal lógni, Focizás
1998.november.25-én születem. Van egy húgom  aki velem jár egy osztályba, az Ő neve Kővári Noémi. Nem valami egyszerű az életem, mikor 5 éves voltam Anyu terhes volt a kisöcsémmel, s mikor szült Ő és a kisbaba is belehaltak a szülésbe/születésbe. 5 éves fejjel az ember még az sem tudja mi az a halál, de nekem már akkor meg kellett tapasztalnom azt az érzést, hogy milyen elveszíteni az édesanyámat. Apu alkoholba fojtotta bánatát, ami miatt a húgommal a nagymamáméknál laktunk. Édesapám, mikor 13 éves voltam autó balesetet szenvedett. Olyan súlyosan megsérült, hogy már nem tudták megmenteni. Depressziós lettem, nem akartam élni, már se édesanyám, se édesapám nem volt, de erősnek kellett maradnom, hogy a húgom ne lássa rajtam és tartanom kellett benne a lelket.Sose volt igazi gyerek korom, de talán nem is bánnom... Mikor elkezdődik a gimnázium és megismerem Katát nagyon megkedvelem és mondhatom azt is, hogy számomra szerelem volt első látásra, de Kata nem szerelmes belém, neki más tetszik. Nagyon sokat szenvedek miatta, de majd ezt olvashatjátok is. Sokszor kiállok mellette ha történik valami. Imádok a barátaimmal lenni és focizni. Az osztály focicsapatának a kapitánya vagyok.
Külsőre: Magas vagyok, barna hajam és mogyoró barna szemem van.
Belsőre: Elég érzékeny vagyok, de ezt próbálom takarni, ha valakiben már csalódtam utána nagyon nehezen tudok benne újra megbízni vagy hinni neki. Nem tudok haragudni arra az emberre, akit szeretek. Nagyon romantikus alkat vagyok.

Szerintetek össze jövök Katával? Ki kedvel? Jó páros lennénk?

Remélem nagyon szimpatikus vagyok.:) Üdv: Marci;)

14.fejezet-Sophi reakciója

3 komment és hozom a következő részt.:) Láttam a szavazás eredményét, bár még nincs vége hivatalosan, de akkor hozom azt a bejegyzést, amiben Marci ír majd magáról.♥:) 

-Miért mit csináltál?-kérdezte aggódva
-Félek, hogyha elmondom elfogsz ítélni.-feleltem
-Figyelj Kata-mondta mélyen a szemembe nézve-Minden hülyeségben veled voltam, mindig melletted álltam bármi volt, te is mindig itt voltál és még most is itt vagy nekem, bármilyen butaságot csináltál, sosem ítélnélek el.-mondta
-Akkor az elejétől kezdem-mondtam neki-Tesi órán iskola kört futottam és az utolsó körben elestem, Marci oda futott, hogy jól vagyok-e aztán pedig az Ofő kérdezte, hogy hogy tudtam így elesni..
-Igen, de ez eddig nem butaság.-mondta-Az Ofőd az a kis vörös tanárnő?-kérdezte
-Igen Ő.-mondtam-Mondta, hogy le kell fertőtleníteni a sebet és elindultunk az épület ajtó felé közben beszélgettünk és bent a tanáriban megcsókoltam a tanárnőt.-mondtam
-Mit csináltál?-kérdezte csodálkozva-Mit mondott a tanárnő?-kérdezte
-Megcsókoltam, nem mondott semmit, vissza csókolt.-feleltem
-Mi van?-kérdezte-Ugye ezt csak viccből mondod?-kérdezte
-Jól hallottad, nem vicceltem.-mondtam neki-Utána Marcit is megcsókoltam és látta a tanárnő-mondtam
-Miért csókoltad meg Marcit?-kérdezte
-Nem tudom-feleltem
-Tanárnő, mit szólt, amikor látta?-kérdezte
-Közölte, hogy otthon enyelegjünk és lesajnálóan, de mégis féltékenyen pilantott rám.-feleltem
-Nem vagy normális-mondta nagyon komolyan-Miért csináltad ezt?-kérdezte
-Mert arról beszélgettem a tanárnővel, hogy Ő érzett-e már valaki iránt úgy, hogy szerette, de tudta, hogy nem szabad és Ő meg kérdezte, hogy a nagy korkülönbség miatt vagy mert valaki tiltja? Aztán mondtam neki, hogy is-is és kérdezte, hogy mekkora a korkülönbség és, hogy kitiltja és mondtam neki, hogy nagy és az mindegy, hogy ki tiltja és azt mondta, hogy ahogy gondolod, de az csak nekem rossz, ha magamnak tiltom, meg kérdeztem, hogy miért jobb lenne ha elmondanám neki és azt mondta, hogy igen.
-És erre te elmondta neki?-kérdezte
-Nem. Leléptem elé az asztalról megsimítottam az arcát Ő hátrább lépet én előre léptem és ezt addig játszottuk, míg el nem értünk egy asztalig aminek neki támasztottam magát és meg kérdezte, hogy mire készülök nem válaszoltam neki csak megcsókoltam.-mondtam
-De ez nem ok arra, hogy megcsókold.-mondta
-De szeretem.-nyögtem ki
-Mi?-kérdezte értetlenkedve
-Szeretem-mondtam neki
-Ő az, akiről múltkor beszéltél, hogy nem voltál benne biztos?-kérdezte
-Igen-feleltem-Most undorodsz tőlem igaz?-kérdeztem
-Nem, sose undorodnék tőled.-mondta miközben megölelt-Imádlak-mondta
-Én is nagyon-mondtam neki
-De tényleg szerelmes vagy a tanárnődbe?-kérdezte
-Igen és azt se tudom, hogy mondjam el Anyunak vagy, hogy egyáltalán elmondjam e.
-Persze. Mindenképp mond el én itt leszek melletted.-mondta
-Köszönöm-mondtam neki
-De ez nagyon furcsa.-mondta
-Az..Nehéz volt még magamnak is bevallani nem, hogy neki.-mondtam
-És tényleg vissza csókolt?-kérdezte
-Igen, miért hazudnék?-kérdeztem
-Ez olyan aranyos, és furcsa is.-mondta
Elmosolyodtam és eszembe jutott, hogy fel kellene hívnom Marcit, hogy bocsánatot kérjek.
-Felhívom Marcit.-mondtam
-Rendben.
Ahogy mondtam úgy cselekedtem. Kicsöngött és felvette.
-Mit akarsz?-kérdezte
-Találkozhatnánk?
-Hol?
-Folyópart.-feleltem egyből
-Rendben 10 perc és ott vagyok.-mondta és azzal letette a telefont
-Megyek Sophi-mondtam
-Rendben. Sok sikert, hogy megtudjátok beszélni.-mondta
-Köszönök mindent. Szia-köszöntem el és azzal mentem is.



*Sophi gondolatai*
Hát, amikor Kata közölte, hogy megcsókolta a tanárnőjét először lesokkolt és gusztustalanak tartottam, de mikor azt mondta, hogy szereti akkor megértettem. Legalább most boldog.



*Marci szemszöge*
Azok után, amit csinált van képe fel hívni, gratulálok neki. De annyira szeretem, hogy nem tudok rá haragudni, s ez olyan rossz. Nem tudok vele bunkó és hideg lenni. Elindultam a folyóparthoz és eszembe jutott, mikor először loptam tőle csókot. Teljesen meg őrit.

13.fejezet-Elhamarkodott döntés

Következő részt hozom, ha erre jön 3 komment:)

Érintése felkavarta érzéseimet, azt hittem, hogy menten megcsókolom, még sem tettem meg. Pedig az ajkai nagyon hívogattak.
-Miért nézzel így rám?-kérdezte
-Hogyan nézek?-érdeklődve kérdeztem
-Olyan menten felfallak tekintettel.-mondta, miközben beleharapott ajkába
Ezen elkezdtem nevetni.
-Na most mi van?-kérdezte, s közben elindultunk
Nem feleltem, csak mosolyogtam egyet. Megrázta a fejét és a tanáriig nem is szólt hozzám. Kinyitotta kulcsával a tanárit.
-Na gyere. Ülj le ide-mutatott az asztalra.
Miközben kereset valamit, amivel lefertőtlenítheti a sebemet én körül néztem.
-Á, meg is van.-szólalt meg
Oda lépett elém és belenézett mélyen a szemembe.
-Csípni fog.-figyelmeztetett, mire csak bólintottam
Elkezdte lefertőtleníteni.
-Ez csíp-közöltem, mintha Ő nem szólt volna előre
-Szóltam.-mondta
Egészen jól éreztem magam, hogy egy kicsit négyszemközt voltam vele és, hogy engem ápolt az még jobban tetszett. Néztem az arcát, ahogyan koncentrált, s egyszer csak felnézett.
-Na mi az?-kérdezte mosolyogva
-Jó nézni, ahogyan koncentrál.-feleltem
-Tetszik a helyzet, igaz?-kérdezte nevetve
-Talán-feleltem
Elmosolyodott majd bele nézett szemembe, megharapta ajkát majd megrázta fejét és folytatta, ahol abba hagyta. Rövid haja arcába lógott, amit elszeretem volna tűrni  de nem mertem arcához nyúlni, majd erőt vettem magamon és eltűrtem  Nem nézett rám, de elkezdett nevetni.
-Így jobb?-kérdezte
-Sokkal-feleltem
-Jól van akkor.-mondta
Mikor végzet rám nézet és megsimította az arcomat.
-Legközelebb légy óvatosabb.-mondta
-Rendben-feleltem
Belenéztem a szemébe és csak néztem rá.
-Nagyon szereted nézni a szemem, ennek van valami oka?-érdeklődve kérdezte
-Nincs, csak olyan megragadóak és szépek a szemei-feleltem
-Valóban?-kérdezte-Nekem nem tetszenek-mondta
-Valóban-feleltem-Pedig gyönyörűek.
-Köszönöm-mondta, mosolyogva
-Ne nekem.-mondtam
-Akkor kinek köszönjem meg?-kérdezte csodálkozva
-A szüleinek, hogy ilyen szemű lányuk született-feleltem
Mosolygott, s közben megsimította arcomat. Gyengéd érintésétől kirázott a hideg. Nem tudtam meddig bírom még, de próbáltam nem hajolni szája felé.
-Aranyosan tudsz udvarolni..akarom mondani, bókolni.-mondta, kinevetve saját magát. Kínosan elnevettem magam, hisz tudtam, hogy először mondta helyesen, majd tovább néztem szemeit.
-A Tanárnőnek vannak gyerekei?-kérdeztem, mert ez már nagyon érdekelt.
-Persze-felelt-Van egy fiam, és egy lányom. De talán a lányomat ismered is, oda járt ahova te általános iskolába: Hevesy Anna-mondta, s akkor beugrott, hogy honnan volt nekem ismerős ez a Hevesy név.
-Igen ismerem.-feleltem mosolyogva
-Örülök. Néha még engem is láthattál.-mondta
-Talán egyszer láttam.-feleltem-Érzet már úgy valaki iránt szerelmet, hogy legbelül tudta, hogy nem szabadna?-kérdeztem
-Nagy korkülönbség miatt nem szabadna vagy, mert valaki megtiltja?-kérdezte
-Is-is-mondtam
-Nem, én még így nem éreztem.-mondta-Miért te így érzel most vagy éreztél már így?-kérdezte
-Igen, azt hiszem..-feleltem
-Miért mekkora a korkülönbség?
-Nagy.-feleltem
-Ki tiltja?
-Az nem fontos.
-Ahogy gondolod. De ha magadnak tiltod, attól csak neked lesz rossz.-mondta, mintha csak tudná gondolataimat.
-Miért jobban tenném, ha elmondanám neki?-kérdeztem, mélyen a szemébe nézve.
-Igen-mondta mosolyogva
Belenéztem mélyen szemeibe, s közben leszálltam az asztalról, amin még mindig rajta ültem. Ő hátrébb lépett egyet, megsimítottam az arcát és közelebb léptem hozzá.
-Mire készülsz?-kérdezte a számat nézve és ismét hátra lépett, addig játszottuk ezt míg el nem jutottunk egy asztalig, aminek neki támasztotta fenekét. Nem feleltem neki szavakkal. Közelebb hajoltam hozzá Ő pedig beleharapott ajkába majd elengedte fogaival, összeérintettem vele számat, majd megcsókoltam. Vissza csókolt kezét nyakamra tette és gyengéden falta számat én közben beletúrtam hajába. Aztán észbe kaptam és elléptem tőle, ijedten rá néztem Ő pedig csak mosolygott rám.
-Ezt nem kellett volna.-mondtam neki és kifutottam a tanáriból fel az osztály terembe leültem az ajtó elé és elkezdtem sírni, hogy hogy csinálhattam ekkora hülyeséget.



*Ildikó tanárnő gondolatai*
Hogy kezdhetem el csókolózni egy diákommal? Utána menjek? Nem, jobb lesz ha most inkább egyedül hagyom...A csókja oly gyengéd volt és annyira ízlett  mikor szánk össze ért vágytam arra, hogy megcsókoljon..



*Kata szemszöge*
Kicsöngettek óráról, mikor elindultam a mosdó felé megmosni az arcomat, mire felértek a többiek én már fel voltam öltözve. Lányok öltözködtek és szerencsére nem kérdeztek semmit. Megvártam míg Marci fel jön a terembe, mert ma vele mentem haza. Be jött a terembe oda jött hozzám.
-Jó nagyot estél.-mondta
-Aha-feleletem
-Mehetünk?-kérdezte
-Aha
Elindultunk lefelé a lépcsőn mikor az Ofő kilépett a tanáriból, nem köszöntem neki, de Ő se nekünk.
-Viszontlátásra-mondta Marci
-Szerbusztok-felelte
-Na mi van Csajszi miért nem köszöntél a vöröskének?-kérdezte
-Elbambultam-feleltem
Kiléptünk a suliból, mikor maga felé fordított.
-Mi baj Kata?-kérdezte miközben kezével felemelte fejemet.
-Semmi-feleltem nem túl őszintén.
-Te sírtál?-kérdezte
-Nem.
-Csajszi ne hazudj.-mondta
-Igen sírtam.-feleltem, s éreztem, hogy mindjárt elkezdek megint
-Ennyire fájt az esés?
-Nem-mondtam nevetve, s megöleltem.
-Akkor mi a baj?-kérdezte
-Csak Anyu meg Apu miatt-hazudtam neki
-Ahj Csajszi.-mondta-Attól, hogy sírsz nem lesz jobb-mondta
-Lehet, de nekem jobb.-mondtam neki őszintén
Belenéztem mélyen a szemébe, majd megsimítottam az arcát. Ő rám nézett magához húzott majd megcsókolt, viszonoztam csókját.
-Khm..Ezt az enyelgést folytathatnátok otthon gyerekek-hallottam a Tanárnő hangját
Felé néztem Ő csak lesajnálóan pillantott rám, de mégis mintha féltékeny lett volna.



*Ildikó tanárnő szemszöge*
Ezt a lányt nem értem az imént még velem csókolózott most meg ezzel a fiúval, hogy van ez? Most lehet, hogy a féltékenység beszél belőlem..Miért érzem ezt.



*Kata szemszöge*
Elindultunk a suli elől Marcival megakart csókolni, de nem hagytam neki.
-Most mi a baj?-kérdezte meglepődve
-Sajnálom, de ezt lehet, hogy nem kellett volna.-mondtam neki
-Mi?-kérdezte
-Sajnálom, nagyon szeretlek, de nem úgy.-mondtam neki
-De akkor miért csókoltál meg?-kérdezte
-Nem tudom-feleltem
-Tök jó..Jó lenne, ha nem játszadoznál velem-mondta
-Marci, nem játszok veled, de én sem tudom, hogy mit érzek.-mondtam neki
-Jó akkor majd szólj ha tudod. Csá-köszönt el és ott hagyott. Haza futottam, bementem a lakásba Anyu még dolgozott írtam neki egy cetlit: "Anyu elmentem Sophi-hoz majd jövök. Puszi Kata♥* .
Ahogy leírtam már mentem is Sophi-hoz, bekopogtam.
-Csókolom, Zsófi itthon van?-kérdeztem gyorsan
-Persze, Zsófikám gyere.-mondta Irénke néni
-Jövök-hallottam Sophi hangját.
-Kata.-köszönt
-Bemehetnénk a szobádba?-kérdeztem
-Persze, valami baj van?-kérdezte miközben elindultunk a szoba felé
-Azt hiszem valami nagy butaságot csináltam.-mondtam neki