13.fejezet-Elhamarkodott döntés

Következő részt hozom, ha erre jön 3 komment:)

Érintése felkavarta érzéseimet, azt hittem, hogy menten megcsókolom, még sem tettem meg. Pedig az ajkai nagyon hívogattak.
-Miért nézzel így rám?-kérdezte
-Hogyan nézek?-érdeklődve kérdeztem
-Olyan menten felfallak tekintettel.-mondta, miközben beleharapott ajkába
Ezen elkezdtem nevetni.
-Na most mi van?-kérdezte, s közben elindultunk
Nem feleltem, csak mosolyogtam egyet. Megrázta a fejét és a tanáriig nem is szólt hozzám. Kinyitotta kulcsával a tanárit.
-Na gyere. Ülj le ide-mutatott az asztalra.
Miközben kereset valamit, amivel lefertőtlenítheti a sebemet én körül néztem.
-Á, meg is van.-szólalt meg
Oda lépett elém és belenézett mélyen a szemembe.
-Csípni fog.-figyelmeztetett, mire csak bólintottam
Elkezdte lefertőtleníteni.
-Ez csíp-közöltem, mintha Ő nem szólt volna előre
-Szóltam.-mondta
Egészen jól éreztem magam, hogy egy kicsit négyszemközt voltam vele és, hogy engem ápolt az még jobban tetszett. Néztem az arcát, ahogyan koncentrált, s egyszer csak felnézett.
-Na mi az?-kérdezte mosolyogva
-Jó nézni, ahogyan koncentrál.-feleltem
-Tetszik a helyzet, igaz?-kérdezte nevetve
-Talán-feleltem
Elmosolyodott majd bele nézett szemembe, megharapta ajkát majd megrázta fejét és folytatta, ahol abba hagyta. Rövid haja arcába lógott, amit elszeretem volna tűrni  de nem mertem arcához nyúlni, majd erőt vettem magamon és eltűrtem  Nem nézett rám, de elkezdett nevetni.
-Így jobb?-kérdezte
-Sokkal-feleltem
-Jól van akkor.-mondta
Mikor végzet rám nézet és megsimította az arcomat.
-Legközelebb légy óvatosabb.-mondta
-Rendben-feleltem
Belenéztem a szemébe és csak néztem rá.
-Nagyon szereted nézni a szemem, ennek van valami oka?-érdeklődve kérdezte
-Nincs, csak olyan megragadóak és szépek a szemei-feleltem
-Valóban?-kérdezte-Nekem nem tetszenek-mondta
-Valóban-feleltem-Pedig gyönyörűek.
-Köszönöm-mondta, mosolyogva
-Ne nekem.-mondtam
-Akkor kinek köszönjem meg?-kérdezte csodálkozva
-A szüleinek, hogy ilyen szemű lányuk született-feleltem
Mosolygott, s közben megsimította arcomat. Gyengéd érintésétől kirázott a hideg. Nem tudtam meddig bírom még, de próbáltam nem hajolni szája felé.
-Aranyosan tudsz udvarolni..akarom mondani, bókolni.-mondta, kinevetve saját magát. Kínosan elnevettem magam, hisz tudtam, hogy először mondta helyesen, majd tovább néztem szemeit.
-A Tanárnőnek vannak gyerekei?-kérdeztem, mert ez már nagyon érdekelt.
-Persze-felelt-Van egy fiam, és egy lányom. De talán a lányomat ismered is, oda járt ahova te általános iskolába: Hevesy Anna-mondta, s akkor beugrott, hogy honnan volt nekem ismerős ez a Hevesy név.
-Igen ismerem.-feleltem mosolyogva
-Örülök. Néha még engem is láthattál.-mondta
-Talán egyszer láttam.-feleltem-Érzet már úgy valaki iránt szerelmet, hogy legbelül tudta, hogy nem szabadna?-kérdeztem
-Nagy korkülönbség miatt nem szabadna vagy, mert valaki megtiltja?-kérdezte
-Is-is-mondtam
-Nem, én még így nem éreztem.-mondta-Miért te így érzel most vagy éreztél már így?-kérdezte
-Igen, azt hiszem..-feleltem
-Miért mekkora a korkülönbség?
-Nagy.-feleltem
-Ki tiltja?
-Az nem fontos.
-Ahogy gondolod. De ha magadnak tiltod, attól csak neked lesz rossz.-mondta, mintha csak tudná gondolataimat.
-Miért jobban tenném, ha elmondanám neki?-kérdeztem, mélyen a szemébe nézve.
-Igen-mondta mosolyogva
Belenéztem mélyen szemeibe, s közben leszálltam az asztalról, amin még mindig rajta ültem. Ő hátrébb lépett egyet, megsimítottam az arcát és közelebb léptem hozzá.
-Mire készülsz?-kérdezte a számat nézve és ismét hátra lépett, addig játszottuk ezt míg el nem jutottunk egy asztalig, aminek neki támasztotta fenekét. Nem feleltem neki szavakkal. Közelebb hajoltam hozzá Ő pedig beleharapott ajkába majd elengedte fogaival, összeérintettem vele számat, majd megcsókoltam. Vissza csókolt kezét nyakamra tette és gyengéden falta számat én közben beletúrtam hajába. Aztán észbe kaptam és elléptem tőle, ijedten rá néztem Ő pedig csak mosolygott rám.
-Ezt nem kellett volna.-mondtam neki és kifutottam a tanáriból fel az osztály terembe leültem az ajtó elé és elkezdtem sírni, hogy hogy csinálhattam ekkora hülyeséget.



*Ildikó tanárnő gondolatai*
Hogy kezdhetem el csókolózni egy diákommal? Utána menjek? Nem, jobb lesz ha most inkább egyedül hagyom...A csókja oly gyengéd volt és annyira ízlett  mikor szánk össze ért vágytam arra, hogy megcsókoljon..



*Kata szemszöge*
Kicsöngettek óráról, mikor elindultam a mosdó felé megmosni az arcomat, mire felértek a többiek én már fel voltam öltözve. Lányok öltözködtek és szerencsére nem kérdeztek semmit. Megvártam míg Marci fel jön a terembe, mert ma vele mentem haza. Be jött a terembe oda jött hozzám.
-Jó nagyot estél.-mondta
-Aha-feleletem
-Mehetünk?-kérdezte
-Aha
Elindultunk lefelé a lépcsőn mikor az Ofő kilépett a tanáriból, nem köszöntem neki, de Ő se nekünk.
-Viszontlátásra-mondta Marci
-Szerbusztok-felelte
-Na mi van Csajszi miért nem köszöntél a vöröskének?-kérdezte
-Elbambultam-feleltem
Kiléptünk a suliból, mikor maga felé fordított.
-Mi baj Kata?-kérdezte miközben kezével felemelte fejemet.
-Semmi-feleltem nem túl őszintén.
-Te sírtál?-kérdezte
-Nem.
-Csajszi ne hazudj.-mondta
-Igen sírtam.-feleltem, s éreztem, hogy mindjárt elkezdek megint
-Ennyire fájt az esés?
-Nem-mondtam nevetve, s megöleltem.
-Akkor mi a baj?-kérdezte
-Csak Anyu meg Apu miatt-hazudtam neki
-Ahj Csajszi.-mondta-Attól, hogy sírsz nem lesz jobb-mondta
-Lehet, de nekem jobb.-mondtam neki őszintén
Belenéztem mélyen a szemébe, majd megsimítottam az arcát. Ő rám nézett magához húzott majd megcsókolt, viszonoztam csókját.
-Khm..Ezt az enyelgést folytathatnátok otthon gyerekek-hallottam a Tanárnő hangját
Felé néztem Ő csak lesajnálóan pillantott rám, de mégis mintha féltékeny lett volna.



*Ildikó tanárnő szemszöge*
Ezt a lányt nem értem az imént még velem csókolózott most meg ezzel a fiúval, hogy van ez? Most lehet, hogy a féltékenység beszél belőlem..Miért érzem ezt.



*Kata szemszöge*
Elindultunk a suli elől Marcival megakart csókolni, de nem hagytam neki.
-Most mi a baj?-kérdezte meglepődve
-Sajnálom, de ezt lehet, hogy nem kellett volna.-mondtam neki
-Mi?-kérdezte
-Sajnálom, nagyon szeretlek, de nem úgy.-mondtam neki
-De akkor miért csókoltál meg?-kérdezte
-Nem tudom-feleltem
-Tök jó..Jó lenne, ha nem játszadoznál velem-mondta
-Marci, nem játszok veled, de én sem tudom, hogy mit érzek.-mondtam neki
-Jó akkor majd szólj ha tudod. Csá-köszönt el és ott hagyott. Haza futottam, bementem a lakásba Anyu még dolgozott írtam neki egy cetlit: "Anyu elmentem Sophi-hoz majd jövök. Puszi Kata♥* .
Ahogy leírtam már mentem is Sophi-hoz, bekopogtam.
-Csókolom, Zsófi itthon van?-kérdeztem gyorsan
-Persze, Zsófikám gyere.-mondta Irénke néni
-Jövök-hallottam Sophi hangját.
-Kata.-köszönt
-Bemehetnénk a szobádba?-kérdeztem
-Persze, valami baj van?-kérdezte miközben elindultunk a szoba felé
-Azt hiszem valami nagy butaságot csináltam.-mondtam neki