10.fejezet-Összezavarodva

Nem csókoltam neki vissza, eltoltam magamtól.
-Kata, sajnálom, nem tudom..-mondta, de félbe szakítottam
-Ez nem a megfelelő pillanat volt.
-Hát nem. Tekinthetnénk nem megtörténté?-kérdezte
-Persze-mosolyogdtam el
-Haza kísérlek!-mondta
-Nem! Egyedül szeretnék lenni..gondolkodnom kell.
-Oké, de ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi, de SEMMI butasággot-kérte aggódva
-Megígérem.-feleltem
-Szia Csajszi-mondta és megszeretett volna ölelni, de meg gondolta magát
-Szia-mondtam
Elindultam haza, már nem sírtam, de féltem, hogy ezután nem lehet ugyan olyan a barátságom Marcival. Életemben nem tartottam még így semmitől. Miközben gondolkodtam észre sem vettem, hogy csörög a telefonom. Apa hívott. Kinyomtam nem voltam hajlandó beszélni vele, reméltem, hogy mire haza érdek nem lesz otthon. Aztán megint csöngött a telefonom, most Anya hívott. Felvettem.
-Szia Kicsim.-mondta kicsit megnyugódva-Hol vagy?-kérdezte-Haza jössz vagy ne is várjalak?-kérdezte félve válaszomtól
-A folyó parton. Apa ugye már nincs otthon?-kérdeztem
-Nincs elköltözött nagyanyádhoz.-felelt
-Akkor megyek, de először ha nem baj bemennék Sophi-hoz.-mondtam
-Semmi gond menj csak, elmejek majd érted?-kérdezte
-Köszi Anyu, nem kell.-válaszoltam
-Na majd jösz Kincsem szia.-mondta
-Szia
Ahogy mondtam Anyunak elmentem Sophi-hoz. Megálltam a nagymamája háza előtt és bekopogtam. Vártam egy kicsit, újra kopogni akartam, mikor nyílt az ajtó.
-Csókolom.-köszöntem
-Jaj, hát szia Kata.-köszönt vissza aranyosan Sophi mamája
-Zsófi itthon van?
-Persze bent van a szobájában.-felet-Gyere csak-mondta
-Köszönöm.-mondtam és be mentem
-Kérsz valami üdítőt?-kérdezte
-Nem, köszönöm-feletem-Még mindig ugyan ott van a szoba?
-Persze, végig itt és balra a fürdő mellett-válaszolt kedvesen Irénke néni(mármint Sophi mamája)
-Köszönöm-válaszoltam és már el is indultam a szoba felé
Megálltam az ajtó előtt és kopogtam.
-Gyere mama.-felelt Sophi
Benyítottam.
-Hát nem a mamád vagyok, de azért be jövök, ha nem baj.-mondtam nevetve
-Kata-ugrott el a gépétől és mikor pislogtam már a nyakamban volt.
-Szia-mondtam neki, miközben megöleltem
-Mitől vízes a hajad?-kérdezte
-Kint ültem a folyó parton 1 órán keresztül.-feleltem
-Mit csináltál? Te nem vagy normális.-mondta
-Tudom-mondtam és elkezdtem sírni
-Mi a baj?-aggodó hangon kérdezte
-Anyuék elfognak vállni-feleltem
-Na ne hülyéskedj-mosolygot rám
-Nem vicceltem. Apa megcsalta Anyut.-mondtam sírva
-Kata ne sírj kérlek. Ez nem a te hibád.-mondta
-Tudom, de olyan rossz, és utána még ráadásul Marci a folyó parton megcsókolt.
-Az miért baj?-kérdezte
-Mert én nem érzek írtánta semmit és ez összezavart.-mondtam szomorúan
-Értem. De akkor miért vagy összezavarodva?-kérdezte
-Mert vissza csókoltam volna, de azt hiszem, hogy más tetszik, vagy nem tudom.-feleltem
-Ki tetszik Kincsim?-kérdezte
-Nem ismered és még én sem vagyok ebben biztos és nem szeretném elmondani még.-feleltem
-Rendben-mosolyodott el-Megnyugodtál kicsit?
-Azt hiszem.-feleltem-Haza megyek-mondtam
-Rendben, elkísérlek-mondta
-Nem kell Sophi köszönöm.-feleltem
-Nem kérdeztem, hanem mondtam!
-Oké-ráztam meg a fejem nevetve
Elindultunk és az egész utat végig beszélgettük. Oda igyel Sophi, hogy egy percig se tudjak gondolkodni.
-Köszönök mindent.-mondtam neki
-Ezt meg sem kell köszönöd! Bármi legyen én itt leszek melletted.-mondta
-Akkor is, ha olyan ember tetszene, akinek nem szabadna?-kérdezte
-Akkor is-felelt
Megöleltem, elköszöntem tőle és bementem a lakásba, anyu a kanapén aludt.
-Anyu.-ébrezgettem
-Igen. Fent vagyok-mondta, ezen jót nevettünk.
-Menj aludni-mondtam neki
Elmosolyodott, homlokon puszilt, majd indult volna a szobája felé, mikor hirtelen megállt vissza fordult és rám nézett összehúzta a szemöldökét és megszólalt:
-Mi történt a folyóparton?-kérdezte
-Marci..megcsókolt-feletem neki
-Ez nagyon jó-mosolygott
-Nem, nem az.-mondtam
-Miért?
-Mert nem érzek íránta semmit, és most össze vagyok zavarodva, hogy lehet, hogy még is, mert vissza csókoltam volna neki szívesen.
-Hát ez nem jó-mondta-Akarsz beszélgettni vagy inkáb most hagyjalak?-kérdezte, bár tudta a válaszom
-Megleszek, menj aludni.
Elmentem fürdeni, aztán ittam egy pohár kakaót megmostam a fogam, s mint a jó kislányok feküdtem volna le aludni, amikor megszólalt a telefonom. Valahogy éreztem, hogy Marci az rá néztem a telefonom képernyőére, Ő volt. Felvettem.
-Igen?-szóltam bele
-Szia Csajszi-válaszolt a vonal túl oldaláról-Csak bocsánatot szeretnék kérni, azért, ami a folyóparton történt. Szóval saj..-mondta volna, de félbe szakítottam
-Ne kérj bocsánatot, azért, amiért kimutattad, amit érzel, mert az olyan mintha saját magad miatt kérnél bocsánatot.-mondtam
Nem láttam, de biztos voltam benne, hogy elmosolyodott.
-Na jól van hagylak, menj aludni-mondta
-Rendben, szia-feleltem, azzal letettem a telefont és úgy tettem, ahogy Marci ajánlotta